Farkas Ilona: Fantom
szerelem
Fújjatok ősz-szelek,
hulljatok levelek,
takarjátok nyomát
fantom szerelemnek!
Ábrándos szerelem,
ábrándos hevület,
az érzelem mégis oly szent, mint feszület!
az érzelem mégis oly szent, mint feszület!
Őszinte és tiszta
–forrásként felszakad,
mely a hegyről zúg le és patakká dagad:
mely a hegyről zúg le és patakká dagad:
gyöngyöz a vízesés,
szép vízfüggönyt formál,
minek habos fodrát a Nap is megcsodál!
minek habos fodrát a Nap is megcsodál!
Csalódás, gyötrelem
fantomot se kerül,
neki is fáj lelke, ha
bizalma rendül;
félreáll az útból,
befelé sír könnye,
mosolyt csal arcára,
hogy azzal törölje!
Az érzést, mint
rózsát – könyvlap közé teszi,
megnézi időnként –
simára préseli;
ne legyen gyűrődés
kétes-szép emlékben,
ne legyen nagyobb kár
se jóban, se szépben!
Filo-csibi
2017. január 20
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése