Rendszeres olvasók

2017. január 19., csütörtök



Farkas Ilona: Fantom szerelem


Fújjatok ősz-szelek, hulljatok levelek,
takarjátok nyomát fantom szerelemnek!
Ábrándos szerelem, ábrándos hevület,
az érzelem mégis oly szent, mint feszület!

Őszinte és tiszta –forrásként felszakad,
mely a hegyről zúg le és patakká dagad:
gyöngyöz a vízesés, szép vízfüggönyt formál,
minek habos fodrát a Nap is megcsodál!

Csalódás, gyötrelem fantomot se kerül,
neki is fáj lelke, ha bizalma rendül;
félreáll az útból, befelé sír könnye,
mosolyt csal arcára, hogy azzal törölje!

Az érzést, mint rózsát – könyvlap közé teszi,
megnézi időnként – simára préseli;
ne legyen gyűrődés kétes-szép emlékben,
ne legyen nagyobb kár se jóban, se szépben!


Filo-csibi

2017. január 20 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése