Rendszeres olvasók

2017. január 31., kedd

Farkas Ilona: ELHAGYOTT MADÁRKA



                                               
      Farkas Ilona:  Elhagyott madárka


Hevít madárkát szerelem hite,
remény vendége – kétség odakinn;
csillog bizalma – édes-szép kincse,
visszaragyogja: kihunyt már a kín!

Máglya rózsái nyílnak szívében,
a kétely pihen, csendesen alél;
holdfény aranyoz hajnal színében,
bánat tövisén kicsorbul az él!

Ó, nem lehet, hogy égésben égjen,
szerelem-szépség hamuvá fogyjon;
ó, nem, hogy ordas megint csak tépjen,
belőle a rossz csorogva follyon!

Károg a holló: mily kár, hogy ég majd
szerelem-szépség – hűtlenné porlik;
bizony, hogy így lesz; vad ordas tép majd,
belőle a rossz csorogva folyik!

Bánattól könnyez – csorog ágacska,
lecsüng a lombról egy bús madárka;
sírja a párját – hűl toll-ágyacska,
kis szíve vérzik – elhuny magányba’!


2017. február l.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése