Farkas Ilona: Édentől
távol
Mérhetetlen út – az
Édentől messze,
hol a mosolygás már rég veszve;
hol a mosolygás már rég veszve;
gyengédséget temet: a
rossz, a nihil,
kedvességet a mord szók viszik!
kedvességet a mord szók viszik!
Ó, varázsos Éden –
oly igen távol,
balzsamodra epedőn vágyom;
néhány csepp, hogy halljam, lássam színedet,
érintse létem a létedet:
balzsamodra epedőn vágyom;
néhány csepp, hogy halljam, lássam színedet,
érintse létem a létedet:
parányi illatot kert-aromádból,
csókot a bimbózó rózsádtól;
szeretet-gyönyörrel teljen be lelkem,
a szerelem-fény izzon benne!
csókot a bimbózó rózsádtól;
szeretet-gyönyörrel teljen be lelkem,
a szerelem-fény izzon benne!
Filo-csibi
2017. január 14.
Örömkönnyem hullatom soraidtól, GYÖNYÖRŰ, CSODÁLATOS!!!
VálaszTörlés