Farkas Ilona: RABSÁG
Farkas Ilona:
Rabság
Kagylóba zárva,
rideg világba,
fásul a lelke,
nincs fény-derű!
nincs fény-derű!
Sötét és szűkös,
a mélytől hűvös;
fájó magánya:
a mélytől hűvös;
fájó magánya:
bús hegedű!
Egyetlen egyszer;
ha nem ezerszer:
szerelmet áhít,
gyönyör-nedűt!
ha nem ezerszer:
szerelmet áhít,
gyönyör-nedűt!
Feljön a fényre,
mézédes szépre,
mézédes szépre,
rab-zárját nyitja,
vágya hevül!
vágya hevül!
Szerelem kéje,
bármily nagy vétke,
űzi kedveshez,
bármily nagy vétke,
űzi kedveshez,
lángol e tűz!
Csorogjon gyöngye,
szerelem-könnye:
érezze szíve
érezze szíve
a fény-derűt!
Filo-csibi
2016. december 6.
Drága Ilike!
VálaszTörlésÚgy érzem igaztalanul vádolsz, hogy nem vagyok hú Hozzád!
Ugyanis aki nekem írt névnapomra, az a Kata barátnője,
s ezen kívül nincs vele kapcsolatom!
Azért nem vártam volna Tőled ezt a kellemetlen verset!
Ne haragudj, de már másodszor vádolsz hűtlenséggel.
Én nagyon szeretlek Téged, de azért rosszuk esik ilyesmivel vádolni!
Szeretettel: Miki
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésRendben van Ilike Drága!
VálaszTörlésMiki