Farkas Ilona: KINT ÉS BENT

Farkas Ilona: Kint és bent

 

 

Élet-sugaram gyönyörű delén,
harmincharmadik évemnek telén
beszűkült létem halovány fénye,
kórházi ágyban főnix reménye.

Világ-habzsoló vágyaim bércén
csapott le a sas – tátogó rémség,
dalos madaram földre teperte,
Krisztus éveim égbe perelte.

Pirkad a szürke, hófútta reggel,
mozdulnék, hogyha bírnék testemmel,
szemem sarkából lassan derengek;
a beteg társam holtán merengek.

Hófehér pehely ablakra tapad,
nem gyászol színe, részvétlen marad,
kint az utcán a sok havat szidják,
a fájdalmat bent nyögéssel bírják.

Hóhányó-zsivaj botlik a jajban,
élet és halál disszonáns hangban,
óhajom éled havat seperni,
hívatlan halált lapátra tenni!

Filo-csibi

2016. december 14.