Farkas Ilona: GYÖNYÖRÖM

Farkas Ilona: Gyönyöröm

Ősz-sárga levelet borít a zúzmara,
rohangál a mord szél, mint vadász agara;
szürke lepel terül a hűlő vizekre,
didereg hajnalfény – dér őrli ízekre!

Világtalan világ – szépe-fénye-nincs köd,
nyomorítja lelket – bánatot-bút itt-köt!

Tépázta nyár tüzét a komor, rideg ősz,
elhalkult lángolás – csak párolog e gőz;
kéj és kín nyugszanak – a rózsák alszanak,
várják az új zsongást – új vággyal nyíljanak!

Felhők közti résen ezüstös holdsugár,

szépsége nyitja az érzelem kapuját;
vakító sugártól a szem is káprázik,

míg sejtelmes holdfény szív dallamán játszik!

Varázsos-ábrándos – reménylő örömöm,

érintsd meg lelkemet – te vagy a gyönyöröm!

Filocsibi

2016. december 10.