Farkas Ilona: Keresd
a szívemben…
Ha én szellő volnék –
arcod simogatnám,
oly kedvesen, lágyan,
mint egy violaszál;
gyöngyvirág lelkedből
könnyharmatot csalna,
szerelmes fuvalmam
csókokkal takarna!
Ablakodra szállnék,
hogyha madár volnék,
hajnal-hasadáskor
szívemből dalolnék;
betölteném lelked édes-bús énekkel,
földi szerelemmel – mennyei érzettel!
betölteném lelked édes-bús énekkel,
földi szerelemmel – mennyei érzettel!
Ha felhő lehetnék –
sötét sose lennék,
a Nap sugarából rőt aranyat mernék;
a Nap sugarából rőt aranyat mernék;
elkerülne téged zord
vihar, mennydörgés,
tündöklő égboltról benned gyönyörködnék!
tündöklő égboltról benned gyönyörködnék!
Fényes csillagként én
– csakis rád ragyognák,
örömödet-búdat
fülembe suttognád;
hogyha szerelmednek
csillagfényét vágynád,
keresnéd szívemben –
szivárványát látnád!
Filo-csibi
2016. október 13.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése