Rendszeres olvasók

2016. október 4., kedd

Farkas Ilona: ABLAKOM



Farkas Ilona: Ablakom


Ablakomból messze látok,
mintha néznék éber álmot;
tekintgetek gyakran benne,
akár egy nagy tükör lenne!

Az emberek jönnek-mennek,
rájuk írva – mily lelkekkel;
kinek vidám, ragyog arca,
kinek búsong szeme sarka!

Jegenyefa ablak alatt,
szép dalia, sudár magas;
nőne mindig, nőne végig,
csalódik: nem nőhet égig!

Muskátli a párkányomon,
aranyló Nap játszik azon,
innen a toronyra szökken,
ott pompázik tűzvörösben!

Égre nézek kora reggel,
találkám van égiekkel,
hajnalcsillag kacérkodik,
a vén Hold is incselkedik!

Hallok madárhang csivitet,
nekem hozott üzenetet:
tárjam tágra ablakomat,
éljem boldog világomat!


Filo-csibi

2016. október 4.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése