Más ma a fény, a földön hosszant
nyúlik az árny, és újból bosszant
kerge levél, és hajnali pára,
hajlik a füst, hajlik karikára,
nyúlik az árny, és újból bosszant
kerge levél, és hajnali pára,
hajlik a füst, hajlik karikára,
őszi esők, és hosszú esték
árnyai csendem megkeresték,
nincsen időm, és kellene pár „a”,
hajlik a füst, hajlik karikára,
sorba rakom a nyárból feslett
képzeteim, egy rút, egy fess lett,
összecsukom, rázárul a tára,
hajlik a füst, hajlik karikára,
kincs, neve nincs, s a bújó árnyak
ráncnyi időkre visszavárnak,
görbe tükör, új nemrég ára,
hajlik a füst, hajlik karikára.
Hepp Béla (a_Léb)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése