Boldog perceim
pillanatokká omlik szét,
mint pitypang szirma a szélben,
nem lelem, elveszett végleg?
Vagy még sem, vár rám az Élet,
fénylő Nappal, csillagokkal,
a természet szépségével.
De érzem itt él bennem a szerelem,
erre vágyom szűntelen!
hifimiki
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése