Búcsút int a nyár zenés vers

A vándormadarak útra kelnek
lesz még tavasz, lesz még nyár,
a bús gondolatokat űzd el,
ne fájjon a szíved, mert a halál,
még nagyon messze jár,
még sok dalt dalol Neked
az énekesmadár, s a szeretet
sem hagy el, Hozzád bújik csendesen,
ha bánat éri szíved.

 

hifimiki
 

Lassan búcsút intünk a csillagfényes nyárnak,
s követői leszünk az őszi hervadásnak,
ami oly keserű érzés, így alkony idején,
mikor fáradt már a szív, és semmit sem remél.
Én is nagyon fájom, hogy véget ér a nyár,
s messze délre száll minden gólya pár,
mert tudom,
mikor a vándormadarak messzi útra kelnek,
valamit lelkünkben mindig összetörnek.
Sajog bennem is az a bizonyos tudat,
hogy utoljára látom-e a rétvirágokat,
s utoljára érezhetem azt a kócos langyszelet,
mely arcomba fújja a homokszemeket.
Én minden évszakot nagyon szeretek,
de bennem véreznek el az őszi levelek,
s bennem halnak el azok a bús gondolatok,
hogy egyszer én is, én is meghalok,
s akkor hiába a tavasz, és hiába a nyár,
szép muzsikát már nem fütyül nekem
több énekesmadár.