Minden szavad...

Minden szavad szeretetté

válik bennem, Tenélküled

nincs szeretet, nincs szerelem,

szárnyal lelked égen, földön

és mesékben, Teveled van

élet, mámor a lelkemben;

Lelked hangja itt szól bennem,

szívverésed dobol, lüktet,

elűzi a rosszat tőlem,

így lesz csoda az életünk!

Fodor Miklós (hifimiki)

Meghalt bizalom

 

 

Ha meghal bizalom, haldoklik szerelem,

mert bizalom nélkül kihuny az érzelem;

társai egymásnak, mint a nap és az éj,

kéz a kézben járnak, míg él a szenvedély!

Hisz a szerelemnek gyökeret kell verni,

bizalom tud ehhez támaszául lenni,

ő védelmezi meg, hogyha elgyengülne,

reménnyel tölti, hogy rossz álom kerülje!

Csakhogy a bizalom ugyanúgy érzékeny,

összeomlik, hogyha hamisat érzékel,

délceg büszkesége törékennyé válik,

gyorsan lehanyatlik, nem bírja sokáig!

Együtt és egymásért éltek és meghalnak,

hűek voltak mindig, azok is maradtak;

szerelemről szól az utolsó imájuk,

könnyező pacsirta dalolja nótájuk!

                   Filo-csibi

2015. szeptember 24

Bozótos

                                                                         

        Bozótos között utam keresem,
          villámként illan a hamarkedvem,
          szívemben verdes a kétség szárnya,
          örömszép utat, hogy nem találja!

          A bogyós bokor telten mosolyog,
          levelekből font lombja mézcsorog,
          illatos füzér hajamon párta,
          hitemnek mégis hosszú az árnya:

          Bozótban járok, tüskés az ága,
          rátekeredik a lelkem bojtjára,
          elbotlok benne - közel és távol
          járható utam sehol se látom!

          Rejti a Nap már fény-ábrázatát,
          bíborral festi ég-alkonyatát,
          osonnak bokrok az éjszakába,
          fekete kínok lábam nyomába!

                ………..

          Söpri bozótost mennyei szellő,
          harmattá válik a bánat-felhő;
          tejjel és mézzel színültig vágyam,
          teríti rezes Hold álom-fátylam!

         Filo-csibi

2015. 09. 23.

Esthajnalcsillag

Az ég kárpitjának legfénylőbb csillaga

a megfáradtakat álomba ringatja,

halványabb csillagok társául szegődnek,

sötét, komor órák fényükkel enyhülnek.

Venus, a szerelem égbolti királya;

azért oly tündöklő,  fenséges világa,

hogy mennyei vágyat, szenvedélyt hevítsen,

szerelmes embert az égbe repítsen!

Akiket  szerelem egymástól távol tart,

a szerelem-csillag fényszíve hívogat:

felnéznek mindketten az érző bolygóra,

így szeretik egymást, míg jön Auróra!

                         Filo-csibi

      20l5. 09. 23.

Maywood-Gone Without A Reason

Ok nélkül

Ok nélkül hagytál el,

miért nem szerettél,

Neked adtam mindent,

szerelmet, hűséget,

mért nem látlak Téged;

Gyere vissza hozzám,

megbocsájtok mindent,

itt minden Téged vár,

feledjük a múltat,

bánatos napokat!

Fodor Miklós (hifimiki)

https://youtu.be/Vyk_VOqWUAk

Őszi fák alatt

Ha tudnám,
hogy keresed valaha élet-nyomomat,

ott a hervadt levelű őszi fák alatt,

ahol léptem túllépte a lépted,

hogy elsőként leljen égi menedéket,

már most megköszönném,

hogy emlékem megőrzöd

szíved rejtekén.

Mert odaát is

csak az-az ember boldog,

akinek lelkében a feledés homálya

nem hagy könnyes foltot. 

Kun Magdolna 

Maywood - Kom in mijn armen

Gyere a karjaimba

 

Gyere a karjaimba,

várlak minden éjszaka,

szívem újra éled Veled,

láthatod én itt vagyok,

méz-csókodra várhatok;

Boldogan átölellek,

el soha nem engedlek,

ránk ragyognak csillagok,

ha véget ér az éjjel,

kelünk együtt napfénnyel!

Fodor Miklós (hifimiki)

https://youtu.be/0vcBkROcq6I

Ismerlek

                                                        

Mert poéta vagy, ismerlek ki vagy,
ha versed  lelked tükrében írtad,
ha nyitottad zárját, kutattál belül,
ezeregy szépség felszínre kerül;
felhozod tarkán, mezítelenül,
kínálod tálcán leplezetlenül,
titkaid lantod húrján meséled,
meglátom szíved, ismerem lényed.

A művészet, a pazar természet,
a maga hangján hallat beszédet;
a lélek is él, társalog, regél,
gyűlöl vagy szeret, éghet szenvedély.

Lényünk belül van, külsőnk csak forma,
lelkünk  életünk fény-árnyék sója.

Bár szellők szárnyán repíted lelked,
sólyom madárként hozhat szerelmet!

            Filo-csibi

2015. 09. 22.

Ne kergess délibábot

Csalóka fények csillognak szépen,
a tükörképek játszanak égen,
csodákat ígér, hol nincs valóság;
különös varázs, bűvös látomás!

Akár a tündér, ki az égből jön,
megígér gyönyört mennyben és földön;
majd tűnik gyorsan, mint a délibáb,
bottal ütheted a lába nyomát!

Ne kergess tündért, se délibábot,
sohase hajszold, ki nem rád vágyott,
ne akarj fagyban rózsákat szedni,
tudd az igazit hűen szeretni!

         Filo-csibi

2015. 09. 21.

Csendes az ember

Magányosan jár – magány lett a társ,
elment a kedves meg a jó barát;
szerelme szívét, barátja pénzét --
rabolták tőle az összes kincsét!

Koldus a neve, üres a szíve,
érzése meghalt – alél a léte!

Úttalan úton vánszorogva jár,
takarja a szél lábai nyomát;
szólna a lelke, de néma a táj,
csak egy vadgalamb turbékol a fán!

Öleli közöny – csendes az ember,
feled barátot, temet szerelmet!

            Filo-csibi

        

2015. 09. 11.