Nyílik a hóvirág...

 

Nyílik a hóvirág,

tavasz jön várok rád,

fellobban a néma vágy.

 

Ragyog majd a nap,

a fák is felkelnek

téli mély álmukból.

 

Fellobban a láng,

mire régen vártunk már,

nem hagy el soha tán.

 

Újra zeng a madárdal,

vidáman dalolnak,

egyre szebbek a holnapok... 

 

hifimiki

 

Cím nélkül

csukott szemmel járok...eleinte csetlőn botladoztam a holnapok határán, mert nem akartam látni, ahogy nem vagy mellettem. Mára megtanultam magamba fordult tekintettel élni, mert odabent örökké megmaradsz nekem és ott el(ő)jöhetsz újra...meg újra (...ha már elviselhetetlen...)

                                                                               Moha
                                                                                                                      

Minket Isten is...

 

Minket Isten is

Szerelemre teremtett.

Az a tűz ami bennünk lángol,

az a lobogás, mi örök,

szerelemre késztet.

Az a varázs, ami

lelkünkben és szívünkben

ébred.

A szerelem édes íze,

gyönyöre,

szemeink könnyes

mosolya.

Szavaink halk suttogása,

A beteljesülés utáni

gyönyör érzése,

a csend, mely ezután

körbe ölel minket.

Csókjaink mámora,

a szemedben lobbanó

tűzszikra,

a lelkemben ébredő

örök vágy,

mely áthatol,

testünkön-lelkünkön,

végtelenné teszi

a szerelem csodáját.

Isten is ránk mosolyog.

s szól: legyetek boldogok!

 

hifimiki

A szerelem megtanít...

 

A szerelem megtanít

mindenre,

szeretni valakit,

ki életét adja érted,

hűsége örökre elkísér téged.

Minden ami szép és jó,

mi örök és mulandó,

égen és földön,

nincsen hozzá hasonló.

Elfeledtet minden bánatot,

az égbe repít és

onnan visszahoz,

eléred vele,

a végtelen gyönyört.

Ha az élet összetör,

vigaszt  ad, könnyed letörli,

s újra elhozza,

szívedbe a tavaszt!

hifimiki

Baranyi Ferenc Staccato

Baranyi Ferenc Egyszer majd minden összeköt

Rongyszív...

Valahol ott vesztettem el
a sarkon túli fák alatt,
azon az esős korareggel,
mikor a sár is rám ragadt.

Vagy csak a víz vitte messze,
ahogy megáradt a folyó,
lemosta, letette keresztbe,
s belőle duzzadt ki a tó.

Talán a nyár volt a bűnös,
meg az a gyilkos nagykanyar,
mitől a meleg olyan hűvös,
és minden új szív megzavar.

Lehet a vándor vitte messze,
mikor a tücsök még zenélt,
aztán az ősz is összekente,
s akkor a télben már nem élt.

Ha tudnám hol veszhetett el,
és összeraknám… Nézd, dobol!
Talán még megdobbanna egyszer
egy vacak rongyszív, valahol…

Nagy Ilona (pirospipacs)

4D

Fa vagyok, görbe, össze-vissza nőtt,
ezer levélbe írva életem,
s csak bámulom a szürke végtelen
ködébe szúrva táguló időt,

s a föld vagyok, gyökér alatt a csend,
sötét erőbe oltott látomás,
hogy porba, sárba, régi hantba láss
időtlenül peregni vak jelent,

s az út vagyok a láthatár alá,
a titkaim magamba így fogom;
a szélfutotta régi álmokon
törő poéta úgy se hallaná,

s az ég vagyok föléd feszülni, kék
mezőiben hol így, hol úgy ragyog
a fény, a nyári hulló csillagok,
a holdezüsttel illanó mesék,

idő vagyok, a pillanatnyiság
átrezdülése, múlt, jövő, jelen,
s lehet, csupán magamra képzelem,
ahogy az ég, az út, a föld, a görbe fák.

Hepp Béla (aLéb)

Ady Endre: Szívek messze egymástól (hangosvers)

Valahol egy bús sóhaj szállt el
S most lelkemen pihen,
Valahol kacagás csendült most
S mosolyog a szívem.
Valahol szép lehet az élet,
Mert lány után futok
S valahol nagy lehet az átok,
Mert sírni sem tudok.

Valahol egy szívnek kell lenni,
Bomlott, beteg szegény,
Megölte a vágy és a mámor
Éppúgy, mint az enyém.
Hallják egymás vad kattogását,
Míg a nagy éj leszáll
S a nagy éjen egy pillanatban
Mind a kettő megáll.

Mikor megáll az idő

 

Néha visszaforgatom az időt, és meg is állítom,

ilyenkor újra éled bennem varázsvilágom.

Újra él anyám, nagymamám és nagypapám,

s minden-minden, ami már hervadásban jár.

 

Mikor visszapereg múltam, más ember leszek,

színesebbnek látom az éveket, s az életet.

Ilyenkor hiszem, hogy az a sok-sok boldog perc

velem jön, ha majd a lelkem útra kelt.

 

Mennyi emlék ringatgat így alkony idején,

s mennyi mosoly marad szívem rejtekén,

mely akkor tör felszínre, ha néhány sárgult kép,

szemembe tükrözi az élet szépségét. 

 

Kun Magdolna