Isten ajándéka

Minden nap csoda,

mert általad élhetek

késő szerelem

*Kun Magdolna*

Ne sírjál Drágám...

Ne sírjál Drágám

az úton Veled megyek

együtt örökre!

 hifimiki

Nélküled nem vagyok

Szomjan halok

ha nem érzem csókjaid

Homokszem a sivatagban

mely eltemet

Érezned kell

Nélküled nem vagyok

csak élő halott

Szemed smaragdja nélkül

kihunyt ragyogás

Szerelmed nélkül

hamvadó parázs

Emésztő vágy lényed nélkül

Porrá zúzott csillagpor

tündöklésed nélkül

Homokórába zárt perc

érintésed nélkül

Végtelen fájdalom

ölelésed nélkül!

  
hifimiki

Felfénylik előttem...

Felfénylik előttem

az álmok csillaga

ha rám zuhan

a nehéz éjszaka

Téged látlak mindenhol

tisztán ragyogón

ha le is hull a hó

szíved üzenetét érzem

átragyogja szemem

homály-tükrét

s életem értelmét!

hifimiki

Elárvult szavak...

Elárvult szavak

Ne hagyjatok magamra

Nem bírom tovább!

 

Elárvult szíved

Add nekem mert bennünk él

Még a Szerelem!

 

hifimiki

Azt mondják

Azt mondják, minden sebet begyógyít az idő,

minden fájdalomra lesz enyhülő vigasz,

s ahogy szárnyra kapnak felettünk az évek,

könnyeink is lassan mind felszáradnak.

Azt mondják az embernek, azt is ki kell bírni,

mikor társ és álom nélkül egyedül marad,

s mikor tajtékzó, bősz hullám sodrásaként éri

a kénkőként zúduló, heves indulat.

Azt mondják szívünk százszor is megszakad,

mégis-mégis összeforrja a vérző ereket,

hogy azoknak halálosan mély pengenyomából,

gyógyulatlan hegek mégse legyenek.

Kun Magdolna

Hópihék

Mikor az első szálló hópihe arcodra simul,

és körötted a dér ezüstösen csillog,

te kacagj bele nyárral a természet-világba,

akkor is, ha szíveden zúzmara hagy foltot,

mert hiába jön zord tél, ágtördelő széllel,

s hiába zárja jégpáncélba a hulló levelet,

amíg lélektükrödben nyári napfény szépül,

érzés-virágaid sosem fagynak meg.

Kun Magdolna

Simulékony mosoly:)

Minden nap ró az idő

arcomra egy ráncot,

amitől kissé szomorúvá válok,

mert azt a sok-sok mélyedést

már nem foltozhatom,

de tudjátok, én nem panaszkodom,

mert minden ránc elsimul,

mikor mosolygom.

Kun Magdolna

Suttogva öl

Senkit sem keresek, megvagyok egyedül,

csak akkor van nagy baj, amikor menekül

belőlem a csend, a nincsen és a bánat,

olyankor már megint indulnék utánad,

egyébként járok a megszokott utakon,

s velem jön ő is, és persze az unalom,

mindig más az irány, el, haza, s újra el,

csak ez a semmisincs mégis úgy átölel,

hogy belefulladok. Tudod, suttogva öl,

hirtelen támad és sunyin lelkemre tör,

hiszen neki a gally-meleg már nem elég,

fát hasogatna ott, ahol csak pernye ég,

de együtt ébredünk, és vele hallgatom

ahogy tiktak játszik egy vacak tamtamon,

és holnap majd minden éppúgy kattog tovább

ahogy tegnap, vagy azelőtt és még odább…

hatalmas gombócot formáz a torkomon,

óvatosan nyelem, s már nem gondolkodom,

hadd forogjon bennem úgy, mint az esztelen,

egyszer úgyis elmegy.

- mert itt leszel velem -

Nagy Ilona

 - mert itt leszel velem -

Sóhaj támad

Gyere, ülj mellém... Az idő láncon áll.

Látod, a Nap is álmosan kihunyt.

A mécs fénye mint egy ércfonál

kötné gúzsba a tegnapi bút.

Nem hagyom. Elkaparok százszor

minden gyógyuló, hegedő sebet.

Hisz míg fáj, mindahányszor

bizonyosság arra: Ő is létezett.

S hogy kicsoda Ő? Nincs olyan szó,

mellyel valaha is lefesthettem.

Van ajkon ige, mely ki nem mondható,

mélyebbről tör fel, s nemesebben.

Ám fűszeresebb tőle az esti szél,

mintha az Ő csókja reszketne a légben.

Szentebb helyet foglal akárkinél

ezerarcú emlékeimben.

VÖRÖS LILIOM