2017. május 3., szerda
Farkas Ilona: Tekints a lelkedbe!
A felszín bíz’
fecseg, a mély pedig hallgat,
egyik a másikkal nem ért egyet gyakran;
szavunk a világé, lelkünk csak a miénk,
legbelül érzés van, hangunkban az – mi ész!
egyik a másikkal nem ért egyet gyakran;
szavunk a világé, lelkünk csak a miénk,
legbelül érzés van, hangunkban az – mi ész!
Mondhatjuk ezerszer,
hogy elmúlt – vége már,
hogyha még a lelkünk sír nagyon – érte fáj;
nem lelünk örömöt ezernyi szépségben,
arany napsugárban, esti csillag-fényben!
hogyha még a lelkünk sír nagyon – érte fáj;
nem lelünk örömöt ezernyi szépségben,
arany napsugárban, esti csillag-fényben!
Kérdezd a lelkedet,
tekints bele néha,
hallgasd meg panaszát - mesél, mert nem néma,
elmondja, hogy mindaz, amit a szád fecseg,
igaz és valóság, vagy hazudik neked?
hallgasd meg panaszát - mesél, mert nem néma,
elmondja, hogy mindaz, amit a szád fecseg,
igaz és valóság, vagy hazudik neked?
Boldogságnak talán
egyetlen a titka:
igazra hallgatni, nem pedig hamisra;
ha ez vezérel majd utad minden hosszán,
megtudhatod akkor – milyen a boldogság!
igazra hallgatni, nem pedig hamisra;
ha ez vezérel majd utad minden hosszán,
megtudhatod akkor – milyen a boldogság!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése