Farkas Ilona: Mámor és Fájdalom
Úgy vacog mindenem,
mint a nyár levele,
nem oka a zord tél zúzmarája, jege;
érzelem gyöngyözi, nedvezi szememet:
tavasz van, kikelet – szerelmi üzenet!
nem oka a zord tél zúzmarája, jege;
érzelem gyöngyözi, nedvezi szememet:
tavasz van, kikelet – szerelmi üzenet!
Beteg-e, szenved-e –
hullik lelkem könnye,
vagy a szerelemnek csordogál a gyöngye;
belém bújt a búnak bűvös boldogsága,
a pokol tűzének édes-szép románca?
vagy a szerelemnek csordogál a gyöngye;
belém bújt a búnak bűvös boldogsága,
a pokol tűzének édes-szép románca?
Miért fáj boldogság,
miért sír szerelem,
talán a nagy öröm fájdalmas érzelem?
Nem cserél szerepet Mámor és Fájdalom,
gyönyör gyötrő gyöngyét könnyekbe áztatom!
talán a nagy öröm fájdalmas érzelem?
Nem cserél szerepet Mámor és Fájdalom,
gyönyör gyötrő gyöngyét könnyekbe áztatom!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése