Csalóka álmokat mesél az ősz
haldokló levelek hullnak a porba,
múlt időbe zárnám a bús végtelent
talán, ha engedném még felbuzogna.
Hagynám, hogy átjárjon lényed, s fényed
borítsa bíborba megkövült szívem.
S ahogy a kihűlt láva is termékeny
bimbózzon lelkemben a vad szerelem.
Lángolva áradjon bennem a tűz,
már kevés a lappangva izzó parázs.
Feledés hamvába haljon ami bűn
légy oxigén, légy a tápláló varázs.
Lőrinczi L. Anna (Anna1955)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése