Honnan ez a tűz, mi belőled árad,
s honnan az a másik, mi bennem lobban fel,
mikor ölelő karodban testem felparázslik,
s villám ért gallyként üszkösödik el.
Honnan ez a vágy, mi őrületbe kerget,
s ébredésre hívja azt a szunnyadó erőt,
mely néha-néha alkonylázban reszket
az elrohanó élet múlása előtt.
Honnan ez a szív, mely érzelemmel dobban,
s dallamként lükteti vérünk ritmusát,
azt a hangos ritmust, ami elhalkul majd lassan,
ha bilincset szakít az összetartozás.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése