Csak annyira ölelj, hogy biztos maradjak,
ez az ölelés már nem bont szárnyakat,
s nem repül tova, ha enged szorítása,
mert más szívére vágyik pillangó varázsa.
Csak annyira szeress, hogy érezhessem azt,
te nem építesz körém magányfalakat,
s nem oldozod ki azt hurkolt köteléket,
amelyre a hűség szívbélyege égett.
Csak addig csókolj, míg az alkonyati láz
gyémánttűzzé forrja az érzés sugarát,
mert az oly nagy lángot vet az éjszaka égen,
mint parázsló vágyunk egymás közelében
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése