A csend könnyei

A csend könnyei

halkan hullnak, észrevétlenül.

Csak néhányuk az, mely kővé nehezül.

S ami kővé nehezül, az, kőkeményen koppan,

egészen a szív mélyig egymásután sorban.

Ott benn a vér-hullámai összegyűjtik őket

virágos hantú homoktemetőnek,

mit szél borzol majd össze, szél fúj messzire,

hogy soha ne lássák, soha ne tudják,

mily sebeket véreztek a szívnek mélyére.

 

Kun Magdolna

Illúzió

Amikor úgy érzed, minden rendben van,

jön egy nem várt, átkos pillanat,

és letarol mindent, mi kedves volt neked,

hogy illúzióiddal magadra maradj

 

Mert csak illúzió az, hogy a boldogság

pihén-puhán lebegő aranyozott szárnya

nem repüli át azt a túlontúli végtelent,

ahol soha nem akadunk járható nyomára.

 

Kun Magdolna

Arcod látom

Amikor az est éji palástja rávetül szobám falára,

tisztán látom arcodnak puha bársonyát,

és látom szemed sugarának apró tűzszilánkjait,

melyek felélesztik szívem szunnyadt parazsát

Ilyenkor pár csepp könny koppan a padló szélein,

s gurulnak-gurulnak mint a gyöngyszemek,

melyek oly fénnyel ragyognak, akárcsak a lelked,

mikor körülöleli magány-csendemet.

Hisz te adsz vigaszt akkor is, ha nem lehetsz velem

sok álmatlanul eltöltött éjnek idején,

mert a te arcod vonásától szépül minden emlék,

mely életem végéig hűséggel kísér.

Kun Magdolna

Kezed védelmében

Magasba szárnyalva is fogd a kezemet,

hogyha az élet zuhanásra késztet,

biztonságban tudjam ott a helyemet,

ahol szíved közelsége adott menedéket.

Mert zuhanhat az ember szárnyaszegetten

a legmélyebben tátongó szakadékba is,

de amíg két kéz védelmében hite töretlen,

nincs az a mélység, mibe beleveszhetik.

Kun Magdolna

Ragyogó szemed varázsa

Ragyogó szemed varázsa

felülmúlja képzeletem

Mosolyoddal alszom el

mosolyoddal ébredek

Hangod hallom távolból is

hív mert közel vagyok hozzád

Átlépem az időt is

csak odaérjek hozzád! 

 

hifimiki

Miért....

Miért hunyt ki az a fény

mely idáig ragyogott

 

Miért hamvadt el az a tűz

mely idáig lobogott

 

Miért hagyott el a hit

mely idáig éltetett

 

Miért hagytál egyedül

árván zokogva

 

hifimiki

 

 

Szívdobogás

Szívem csak akkor dobog tiszta ütemet,

ha szíved melegével körülöleled, 

mert akkor látja biztonságban azon éveket,

melyekre a sors ecsetje napfényt színezett

 

Azok a boldog, napfénybe font évek,

áttündöklik életemben a szürke csendességet,

és oly hévvel ragyog fel minden újabb nap,

mintha sosem ismert volna könnyet, fájdalmat.

 

Én hiszem, amíg szívünk egy ütemre ver,

és egy dallammá válik a muzsikáló jel,

addig nem lehet semmi, mi ellenszegülne

annak az érzésnek, mely vért lüktet bele.

 

Kun Magdolna

Fodor Miklós Ha már nem szeretsz

 Somlyó Zoltán: Játék

Egy nap szerelembe
hullunk hirtelen.
Az is puszta játék,
hidd el ezt nekem!
Porcellán-babácska,
meg játék-huszár...
Oly rövid az élet,
játszani muszáj!...

Régen gőzvasúttal,
pénzzel azután...
Később meg szívekkel -
játszani muszáj!
Játék ez az élet,
hogy is lenne más!
Mosollyal és könnyel
való sorshuzás...
Szerelembe estem,
rámnyitott egy száj...
Játékot találtam -
játszani muszáj!...
Bárhogyan is játszol,
bölcsességhez érsz:
Ha játszol: veszítesz...
ha nem: nem is élsz!...

Zohar

Sírjunk csak

Nem az a gyönge, ki könnyezni szokott,

ki fájdalmát mutatva emberként zokog,

az a gyönge, kinek fénytelen a szeme,

ki akkor is hőst játszik, ha fogytán ereje,

mert azt hiszi, a könny a gyengeség jele,

s csak a bátortalanok élhetnek vele,

pedig a könny életcsatánk azon fegyvere,

mely szívünket védi, ha túl mély a sebe.

Kun Magdolna