NÁLAD ÉL SZÍVEM DOBBANÁSA

Nálad él

Szívem dobbanása

Rám ragyog

Szép szemed varázsa

Hűségem

Nem hagy el sohasem

Bárhol is

Élünk és leszünk

Összeforr

Életünk szála

Örökre!!!!!

Fodor Miklós (hifimiki)

 

Farkas Ilona: Mámor és Fájdalom

Úgy vacog mindenem, mint a nyár levele,
nem oka a zord tél zúzmarája, jege;
érzelem gyöngyözi, nedvezi szememet:
tavasz van, kikelet – szerelmi üzenet!

Beteg-e, szenved-e – hullik lelkem könnye,
vagy a szerelemnek csordogál a gyöngye;
belém bújt a búnak bűvös boldogsága,
a pokol tűzének édes-szép románca?

Miért fáj boldogság, miért sír szerelem,
talán a nagy öröm fájdalmas érzelem?
Nem cserél szerepet Mámor és Fájdalom,
gyönyör gyötrő gyöngyét könnyekbe áztatom!

 

Nagyon Boldog ANYÁK NAPJÁT KÍVÁNOK

NEKED  és Bertoldnak is mint nagymamának!!!

Farkas Ilona: TEKINTS A LELKEDBE!

2017. május 3., szerda

Farkas Ilona: Tekints a lelkedbe!

A felszín bíz’ fecseg, a mély pedig hallgat,
egyik a másikkal nem ért egyet gyakran;
szavunk a világé, lelkünk csak a miénk,
legbelül érzés van, hangunkban az – mi ész!

Mondhatjuk ezerszer, hogy elmúlt – vége már,
hogyha még a lelkünk sír nagyon – érte fáj;
nem lelünk örömöt ezernyi szépségben,
arany napsugárban, esti csillag-fényben!

Kérdezd a lelkedet, tekints bele néha,
hallgasd meg panaszát - mesél, mert nem néma,
elmondja, hogy mindaz, amit a szád fecseg,
igaz és valóság, vagy hazudik neked?

Boldogságnak talán egyetlen a titka:
igazra hallgatni, nem pedig hamisra;
ha ez vezérel majd utad minden hosszán,
megtudhatod akkor – milyen a boldogság!

OTT RAGYOG SZEMEDBEN A TŰZ...

Ott ragyog

Szemedben a tűz

Ott visz el

Tehozzád messzire

Ott látlak

Minden pillanatban

Ott érzem

Bőröd selymét

Átölel

Csókodat érzem

Örökké!!!!!

Fodor Miklós (hifimiki)

ÉBREDEK...

Hat 23-kor

Ébredek

Rám ragyog

Csillogó szép szemed

A Hold kis

Karéja tündököl

Ő is Rád ragyog

Huncutul Rád nevet

Én is nevetek

Imádlak

Szép Szerelmesem!!!!!

Fodor Miklós (hifimiki)

Farkas Ilona: TRILÓGIA

Farkas Ilona: Trilógia

Voltam az árnyékban – vakító gyöngy,

szélfútta homokban – színjátszó rög,

magányban dúdoló, zengő hárfa,

a gyávák könnycseppje – büszke-árva!

Vagyok megfeszített tust húzó húr,
titkaim tömjéne – hívő gyaur,

források csobaja, rózsák éke,
szerelem gyönyöre,  láng érzése!

Leszek a lelkem ég-fény-fáklyája,

életem törlesztő adóssága:
édes amoroso a színjáték,
mielőtt játszanák a finálét!

MINDIG ITT VAGY VELEM

Mindig itt

Vagy velem Kedvesem

Rád várok

Minden percemben

Hideg éj

Forró Nap nem ámít

Csak Te vagy

Ki nekem számít

Örökös

Szerelmem Te vagy

Csak nekem!!!!!

Fodor Miklós (hifimiki)

Farkas Ilona: ÉDENTŐL TÁVOL

Farkas Ilona: Édentől távol

Mérhetetlen út – az Édentől messze,
hol a mosolygás már rég veszve;

gyengédséget temet: a rossz, a nihil,
kedvességet a mord szók viszik!

Ó, varázsos Éden – oly igen távol,
balzsamodra epedőn vágyom;
néhány csepp, hogy halljam, lássam színedet,
érintse létem a létedet:

parányi illatot kert-aromádból,
csókot a bimbózó rózsádtól;
szeretet-gyönyörrel teljen be lelkem,
a szerelem-fény izzon benne!

SZERELEM-SZIGETRE ÉBREDEK

Szerelem-szigetre

Ébredek

Teveled

 

Átölel

Két karod selymesen

Csillog rám

Szép szemed

Örömkönny

Vigasztal

Aludj még

Várok Rád szüntelen!!!

Fodor Miklós (hifimiki)