PARKBAN

            

  

Győr Ady-városnak nagy és szép a parkja,

a fáknak, bokroknak lelkem szinte rabja.

Télnek idején csak fenyőlevél zöldül,
madarak röptétől faág most nem zördül;
tavának vízében nem hápognak kacsák,
a jegén topogni látom varjak hadát.

Így is vonzó nekem – hisz a szunnyadásban

a virágzó tavasz ébred már az ágban;
fakadnak majd rügyek – szólnak a madarak

harsog itt a zsongás: a park élni akar!

Nesztelen lépkedek – ne zavarjam álmát,
hallgatom a lelkem zajos vívódását:

e csodák varázsos fénye gyöngyöz engem,
vagy kesergek tovább rideg szürkületben?

Filo-csibi

2016. január 14.

Adj nekem egy percet...

Sosem kértem semmit, most is semmiséget,

küldj egy sort, egy verset, egy ringató mesét,

talán csak egy dalt, vagy játszd az én zenémet,

keveset adj inkább, és annak is felét,

színezd úgy az alkonyt, ahogy még nem láttam,

dúdold velem együtt a holnap énekét,

fogd a kezem, vigyél, merre sosem jártam,

hadd nézzem meg veled milyen a más vidék,

járjunk kerek erdőt, olyan lányregényest,

ahol pillangókba szédül bele a rét,

lopjunk piros almát, abból süssünk rétest,

szaladjuk még körbe a világ tetejét,

kergessünk csillagot, holddal tekergőset,

fessünk kis madarat… Tudod milyet? Kéket,

és ha minden meglesz, adj nekem egy percet,

s addig ne vedd vissza, addig ne, míg élek…

Nagy Ilona

Cím nélkül

Nem bántlak másnál

különbül, de mert szeretsz,

százszor jobban fáj.

 

VÖRÖS LILIOM

 

Tóth Árpád (1886 – 1928) : CSILLAG, Ó, MESSZI SZERELEM!

Laktam már a magány monostorát,
Viseltem már a bús lemondás szürke
Kámzsáját, s homlokom megadva tűrte
A gondok ráncrepesztő ostorát.

Istenem! lesz-e sorsom mostohább?
Szívem mélyén, mint odvából az ürge,
Könnyem vizétől milyen új és fürge
Bánat riad fel? hogy lesz most tovább?

Bús az élet, de balga, aki gyászol;
Bozótok közt, csendes és árva pásztor,
Vágyaim csengős nyáját vigyázva terelem.

Olyan jó hinni, hinni: túl sötét tereken
Üdvöm rejti egy óra, mint Megváltót a jászol;
Mutasd az utat, csillag! ó, messzi Szerelem!

 

Minden hajnalon...

Minden hajnalon vár rám csillagod,

elhagyni e kincset nem is lehet,

mert holnap újra reám ragyog,

újra tündökölve, vággyal tele,

éjszaka újra várok Reád!

Fodor Miklós (hifimiki)

Veled szeretném megélni...

Veled szeretném megélni

e szép, röpke kis életet,

ugye megvársz, ha élek még,

ugye vár tested öröme,

ugye vár rám ajkad íze,

gyönyörök gyönyöre,

elfutni messzire Veled,

nem törődni végzettel sem,

csak elmerülni szerelmünkben!

 

Fodor Miklós (hifimiki)

 

Nem bűne a szívnek...

Nem bűne a szívnek, hogyha tud szeretni,

szeretet-éhében szerelembe esni;
érzelmes embernek – virágból van lelke,
szépségét, illatát nem hagyhatja veszve!

Ha adja szerelmét – gazdagabb lesz lelke,
akkor is, ha annak fájó a gyötrelme;
nincs sehol megírva egyetlen könyvben sem:

annyit kapjon vissza, amennyi az érdem!

     Ezernyi epedő, könnyáztatta szép szó

                                                         síron túl ígérő – szerelemre méltó
                                                  kötetnyi költemény is homokszem ahhoz,
                                                 hogy közönyös szívre szerelemmel hasson!

Ha a varázs elmúlt – vagy nem is volt soha,
mély sóhajtás után jobb elmenni tova;
keresni a porban csillogó gyémántot,
olyan, mint a jégen szedni gyöngyvirágot!

Filo-csibi

  

2016. 01.12.

Nem vártam így senkit...

Nem vártam így senkit soha,

mint Téged így szív dobogva,

ölelésedre, csókjaidra,

édes izzó éjszakára,

holnap örömeire várva,

lobbanó szerelmed hívom,

eltűnik minden fájdalom,

belenézek szép szemedbe,

csillagfényes éjszakába,

várom beteljesülésünk,

édes, tiszta, szép szerelmünk!

Fodor Miklós (hifimiki)

Éveken át vártam Rád

Éveken át vártam Rád, nem tudtam, hogy élsz,

Te is reméltél mint én, engem  keresve,

eljött a  nap, egymásra találtunk végre,

örökre, vagy még messzebbre. végtelenbe,

 vár holnap, holnapután, minden éjszakán

repesve, egymást ölelve, csókolva,

boldogságunk határtalan az időben,

nem engedjük el egymást, jöhet bármi,

egymásba bolondultunk, éjeken, napokon!

Fodor Miklós (hifimiki)

Megcsókollak átölellek...

Megcsókollak

átölellek

úgy szeretlek

esti csendben

ajkad érzem

minden éjjel

Téged várlak

szemed nézem

reám ragyog

boldogságom

Te vagy nékem.

Fodor Miklós (hifimiki)