Just For YOU - Ernesto Cortazar

Kismadár

 

Késő õszre jár - már hó-szemcsés a táj-
a rozsdás avar alatt egy fagyott kismadár.
Vértõl ázott tollain zúzmaracsepp remeg,
mit a szél-hordott falevél maga alá temet.

Volt-e álmod, nyári álmod, halott kismadár,
repültél-e vadvíz felett, mint a gyors sirály,
vagy magányosan szálltál a felhõk tetején,
mikor szárnyaidra zuhant a csillagtalan éj.

Most könnyû tested lebegését sírja-e a párod,
visszavár-e fészkedbe, ami könnytõl ázott,
vagy feledésre ítéltettél, annak is, ki szeretett,
kiért talán feláldoztad önmagad, s az életed.

Van az úgy kismadár, hogy minden elveszik,
ami régvolt, ami szép volt, elenyésztetik,
s nem marad más hátra, csak néhány toll darab,
ami történetbe karcolja fagyhalálodat.

Kun Magdolna

Elengedtelek

 

Elengedtelek

de hozzám visszajöhetsz

fényévekről is

 

Elengedtelek

lelkem mégis átölel

úgy sem enged el

 

Elengedtelek

szívem mélyről kitépted

nyugtom nem lelem

 

Elengedtelek

de ha egyszer visszajössz

lelkem felvidul

 

Elengedtelek

de édes csókkal várlak

szívem újra él!

 

 hifimiki

Meddig várjunk még

Meddig várjunk még

mikor lesz elég a könny

és a szenvedés

meddig várjunk még

míg ledőlnek a falak

míg megunja majd

míg megelégel

sok síró éhes gyerek

meg fiatal is

elég szólamból

elég sok hazugságból

ébredj fel Népem

ne tűrjed tovább

a sok-sok gonoszságot

ne legyünk vakok

ki Hazánkban él

ne nélkülözzön végre

legyünk boldogok

 

 hifimikil

Cím nélkül

csendpernyékkel festem 

éjszakáim színét,

s dacolva szűköl a némaság bennem,

hogy lakatvasba zárja

minden gondolatnak szavát,

ami napvilágra vágyódna hajnalra belőlem...

Moha

Cím nélküli

Nem tudom elhinni,

hogy a kifürkészhetetlen világegyetem a

szenvedés tengelye körül forog

biztos vagyok benne,

hogy a világ különös szépségének alapja

kristálytiszta öröm.

Louise Bogan

Bánat-árnyék

Amikor a mély-bánat árnyékot vet rám,

és szívdobbanásom is halkan muzsikál,

hozzád vágyom, mert tudom, ha te átölelsz,

vélt fájdalmam már enyhülésre lelt.

Hisz addig simogatsz, addig szeretgetsz,

míg könnyeddé nem teszed nehéz terhemet,

s míg nem érzem, karod az a megtestesült béke,

mely igazi otthonom biztos menedéke.

Kun Magdolna

Cím nélkül

 

 

 

Ma új nap virrad rám; minden él,

minden mozog, minden mintha

a saját szenvedélyemről

üzenne nekem.

Minden arra ösztönöz, hogy babusgassam.

Anne De Lenclos

 

...az életet csak szeretni van jogunk, kiválasztott minden lélek, akit ezzel megajándékoztak...

 

Moha

Nyolc lombhulláson túl

Az égbolton ugyan még lázpír tüzel,

s a meleg még játszik a Nap udvarán,

de a hűs szél már kertek alatt fülel,

majd harsányan nevet ligetünk baján.

Már vetkezni kezd a bütykös, vén platán,

lelke megért az őszi lehunyásra,

s míg csönddé tömörül köré a magány,

a fa úgy sóhajt, hogy a szél ne lássa.

A nyír még tartja magát. Még fiatal.

Fagyok harapása neki csak játék.

A vad szélnek feszül, mint egy sziklafal,

s daccal áll majd, ha hótól hűl a tájék.

Tartom magam én is. Nyolc véres roham

tiport át rajtam. Ma újabb ősz köszön,

és nincs az a hit, sorsszál, lélekfolyam,

nincs az a láz, mi veled összekössön.

Árvaság, magány... ellenükre élek.

Nyolc éve hull rám az elmúlás-pernye,

de csönded setét vízétől nem félek,

már nem ránt magába hiányod verme.

VÖRÖS LILIOM

Kovács Daniela: Áldom a sorsot (hangosvers)