Kik csókot loptak a csillagok alatt

Mint két ártatlan, félénk kiskamasz,

ki vágyott csókját lopta a csillagok alatt,

oly félve hallgattuk,

ott akkor, első találkozásunkkor,

azokat a szokatlanul heves

szívdobbanásokat,

melyek feszült sóhajunkra

kötést oldottak

Sok év eltelt azóta már,

de én ma is áldalak.

Áldom kezed érintését, mozdulatodat.

Áldom azon lépted, mely utamba hozott,

mikor magány utam jártam,

s hittem, az élet csak egy átkozott

földi állomás,

ahol nem lelhetik meg egymást azok,

kiknek sors írott nevük csak

bűnös boldogok.

Kun Magdolna

Az én szerelmem...

Az én szerelmem
örökre Benned marad,
szívedben dobban.
 
Az én szerelmem
örökké Te vagy, míg élsz
égen, földön is.
 
Az én szerelmem
nem csak egy női szeszély,
nem csak vágyódás.
 
Az én szerelmem
csak végtelen lobogás,
gyors szívdobbanás.
 
Az én szerelmem
erős akarat, hittel,
örök reménnyel.
 
Az én szerelmem
erősebb a Tiednél,
nem hagy el soha!

hifimiki

Nem szólít...

Nem szólít, nem vár, suhanna, de nem száll.
Eltörpült óriás. Szivárvány glóriás
fejének éke sörénye, tűz-lobogó -fényes.
Szemeinek zöldje, szerelemnek völgye...
Nem ölel, nem tárul, ajka nyíl', majd bezárul
szívével együtt. Helye, még ki sem hűlt,
kezemnek lágya bőrét kívánva, pelyheket szikráz.
Merengő kétely: talán van még hely
szívében. Csak egy kis zeg-zug, mely óvna!
De nem tud. Mert veszni hagytuk inkább...
Nem éled, nem élem, azért még remélek.
Kesztyűben ujjak, hideg volt, fújta...
Titokban újra, egymáshoz bújni vágytak,
mint ahogy kell az asztalnak is szék társnak.
Ébredő karoknak az ölelés, ha erre vágynak,
fény, az éhes szemeknek, hogy lássanak szépet,
templomi csendnek a zsoltár, ha igézet
rabja lelked, meztelen szentségű oltár,
hol csukott szemmel is mindig tisztán látnak...
Te magad kellesz egészen, nem felerészben,
ne csak szombat és vasárnap melegítsen ágyam,
párnámon hagyd meg illatod, hajadból szálat,
ha elmész...legyél a tűzhely, ha tűz kell…
Rontás ne érjen, szerelmedtől égjen,
s mindig igaz legyen, feketén-fehéren...
Szerelmet adj, jó szót,- kenyérre, ha szórsz sót-
mint áldást. Ne kérjem, hogy mindig ölelj.
Magadtól gyere, ahogy a holnap jön el...

barnaby

Virágok és fák

Virágok és fák,

ti vagytok a legszebbek,

nektek éneklek.

 

Hol van annyi szín?

szirmotok, illatotok

élettel teli.

 

Kalandra hívlak

titeket, jertek velem,

szívvel, lélekkel.

 

Köztetek járunk,

minden nap, minden percben,

illattal vártok.

 

Itt vagytok, ti fák,

őserő és túlélés,

bennetek látom.

 

Hadd öleljelek,

megvédtek forró naptól,

árnyékot adtok.

 

Jövőre újra

eljöttök hozzánk, értünk

újra kaland vár!

 

  hifimiki

Ha tudtam volna

Ha tudtam volna milyen érzés, némán, csendben sírni,
s céltalanul várni, zárt ajtók mögött,
nem bíztam volna a szó erejében, mely sokszor arcul
csapott és messze üldözött,
ha tudtam volna, hogy a boldogságnak ilyen ára van,
nem kértem volna tőled, soha azt, hogy szeress,
inkább éltem volna magányban, egy megfásult világban,
elbújva előled, hogy meg ne lásd a szív fájdalmát,
mely bennem, téged keres.
Ha tudtam volna végleg elrohanni, mikor vesztesként
hajlongtam megtörve előtted,
talán maradt volna bennem, még annyi  büszke érzés,
hogy ne adjam oda jövőm az élettel, mely mára már,
számomra, csak tékozolt idő lett.


Kun Magdolna

Ébredtél már úgy

Érezted-e már,

nincs értelme semminek,

ha nem vagy velem?

Fojtogatott már

a vágy, szerelmed után

fázós hajnalon?

Érezted-e már,

hogy a könnyeid folynak,

ha nem jön kit vársz?

Beléd hasított,

ha nem csókolja ajkad,

s egyedül maradsz?

hifimiki

Ugye nem tűnsz el

Ugye nem tűnsz el,

mint üstökös az égről,

tüzes csóvaként

 

A vágy Hozzád űz

a szerelem összeköt

rabul ejt végleg

 

Nem megy az idő,

csak vánszorog egyedül

ha csodát várunk.

 

Kell még hozzá hit,

szeretet és bizalom,

együtt szárnyalunk!

 

 hifimiki

Szemed tükrében

Szemed tükrében

születik minden érzés,

gondolat, szépség.

 

Ott is hamvad el,

ha lehunyod pilláid,

az izzás végleg.

 

Szívem közepén

ott tündököl mosolyod,

csak Tiéd vagyok.

 

Minden lépésem

közelebb visz Tehozzád,

Veled álmodom.

 

  hifimiki

Emlék szonett

Még körém oson a vágy, s az illatod.

Szemem tüze szemed tüzével éget.

Bongó hangod is szívem húrján éled,

ha nekem játszanak dalt a mondatok.

Rólad mesélnek az őszi alkonyok,

a szép tavasz, mely álmaiból ébred,

a boldog nyár, mely alkonyatba réved,

mikor éj-pírt derengnek a holnapok,

mert emléked időtálló kincs marad,

egy holdként fénylő gyöngykagylóba zárva,

hol körülvevő hínárok hallgatag

csendjében, éji szerelmedre várva,

ezüstszárnyú pillangóként illanok,

a csillaggal szőtt esti félhomályba.

Kun Magdolna

Árnygondolat

 

Sziklaszirt tetejéről hívogat a mélység.
Alattam ingovány, felettem a kék ég.
Szabadon szárnyalni két úton is lehet,
mindkettő vége, hogy örökre eltemet.

Kun Magdolna