Rendszeres olvasók

2017. október 18., szerda

Farkas Ilona: TANÚ AZ ÉG

Farkas Ilona: TANÚ AZ ÉG




Farkas Ilona
Tanú az ég


 Nagy szerelem szíve dobbant szóra,
virág méze csordogál azóta.
Több évtizednyi szótlan távollét,
mikor kelyhe csak álmában volt szép!

Hiába hullt sok frissítő eső,
   simogatott napsugár és szellő;
   zengedeztek pacsirták az ágon,
döngicséltek méhek a virágon!

Árny-játék az csak árva lelkében,
fuvallat a fergeteg egében;
szerelmet, mint tetszhalott – „megélte”,
bájmosoly volt, amivel beérte!

A virág most hő-nyár nap aranya;
holnap zordjától retteg katlana,
távolléttől félti láng-szerelmét,
parázs füstje könnyezi a szemét!

Jobb álmodva élni a magányát,
szerelmének szótalan-világát:
felhő fodra lesz majd ara-fátyla,
tanú az ég e frigy igazára!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése