Farkas Ilona: SZERELEM KÉTELYE
Szerelem kételye
Égéstől ég lélek –
emészti rejtelem,
méreggel elegy méz –
ilyen a szerelem:
fényt szakít az égből
– tüzet a villámból,
árnyat és ködfoltot
tövises virágból!
Mennyei álmokat a
kétely elkerget:
„gondol rám, szeret
még, vagy nem is szeretett?”
Bizonyosság, kétség –
a szeret, nem szeret
őrli a szerelmes
napokat, éjeket!
Kergeti az árnyék a
csodás fényeket
színes lepke ringat
hervadó levelet;
harag-szellő matat a
rózsa kelyhében,
csillagok kihunynak
szerelem fényében!
A keserű szájízt édes
szó feledi,
bár döcög igazság –
szívéhez engedi;
megkönnyebbül felhő,
mikor esője hull,
szerelem kételye az
örömkönnybe fúl!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése