HOVÁ LETTÉL SZERELMEM SZÉP VILÁGA

Hová lettél

Szerelmem

Szép világa

Hogyan tűnt el

Édes hangodnak

Dallama

 

Szerelmes

Szívednek

Dobbanása

Hogy találok Rád

Míg hozzám érsz...

Fodor Miklós (hifimiki)

2017. október 4.

 

NEM HERVAD EL MINT VIRÁG

Nem hervad el

Mint virág

Örökké él

Sorsszámunk

Beragyogta a

Hajnalunk

Együtt ébredtünk

Mindketten

Éreztük

Lángunkat

Ez a láng

Örökké él bennünk!!!!!

Fodor Miklós (hifimiki)

2017. október 2.

MÉRT OLY SZÉP...

Mért oly szép

A kék égbolt ha

Nem lehetek Veled

 

Ha nem foghatom

Két kezed

 

Ha nem láthatom

Szép szemed

Ha nem érezhetem

Szívdobbanásod

Ha nem hallhatom

Gyönyörű hangodat!!!!

Fodor Miklós (hifimiki)

2017. október 1.

SZERESSÜK EGYMÁST...

Úgy érzem

Csókjaid ízét

Szüntelen

Velem van

Szíved dobbanása

Minden pillanatban

Nincsenek

Határok

Csak a végtelen

 

Szeressük egymást

Örökre!!!!!

 

Fodor Miklós (hifimiki)

 

2017. október 1.

SZÜLETÉSNAPODRA

SZÜLETÉSNAPODON

 Sok boldogságot kívánok

Szívemnek teljes

Melegével

Ragyogj a fényben

Szép szemeddel együtt

Halljam szíved

Dobbanását

Boldogságod

Ragyogjon

Örökre!!!!!

Fodor Miklós (hifimiki)

2017 szeptember 30.

Farkas Ilona: HALVÁNY ŐSZI RÓZSA

                                                     Farkas Ilona

 Halvány őszi rózsa

Születésnapomra  /szeptember 29./

 Az illat a virág dala,
a lelkeknek varázslata,
vagy megremeg tőle éter,
vagy dúdolgat halkan, szépen.
Vörös rózsa báj illata,
mámorít a tűz dallama;
őszi rózsa éji zene,
andalít az üzenete!

Ősz rózsája nekem nyílik,
szerény díszben nekem virít,
lombhullásos hűvös őszön
legszebb virág engem köszönt;
ha lelkemből feslene ki,
se lehetne közelebbi,
hivalkodni ő sem szeret,
megcsodálni mégis lehet!

Rózsa szíve, lelke mélyén,
hervadáskor nyári élmény;
a levelén csillog harmat,
kelyhe fürdik bágyadt napban;
szirma halvány és fenséges,
dédelgeti múló szépet;
dért csókol a szép virágja,
vele jöttem e világra!

LÁTTAM A KIS GÖNCZÖL-SZEKERET

Az egyik

Éjszaka láttam a

Kis-Gönczöl-Szekeret

Ott ragyogott

Az égbolton

Távol

A többi csillagképtől

Azt hittem

Már nem létezik

De boldoggá tette

Az éjszakám!!!!!

Fodor Miklós (hifimiki)

2017. szeptember 27.

FARKAS ILONA: SZEZÁM

Farkas Ilona: SZEZÁM

                                                      

                                                            Farkas Ilona

                                                                Szezám

Elértél lelkemig – ez már nem kétséges:
varázsos pillanat, meg szív – öröméhes;
érintetted zárját az érzelem pontján,
a szezám kitárult – játszottál szív-kottán!

A varázs szavakat megsúgta valaki,
vagy tudod – lelkemnek hol bújnak bajai;
mi okozza gyönyört, mitől forr a vére,
hogyan tud szeretni, milyen szenvedélye?

Ott vagy már énbennem – ott leszel örökre,
te leszel a legszebb napjaim gyönyöre;
óvlak és vigyázlak édes-szép gyémántom,

szép-vágyó szívembe fényedet bezárom!!

2017. szeptember 23., szombat

Farkas Ilona: KÉSEI SZERELEM

Farkas Ilona

Kései szerelem

Fák alatt, lombok közt oson a szerelem,
megdöbbent, megérint – ki ő nem ismerem;
nem hiszem el – pedig érzem a lelkemen,
kérdezem magamtól – talán ez szerelem?

Váratlan és nem remélt érzés köszönt rám,
az örökkévaló kedves volt – öröm várt;
sok volt, amit elvett, vagy meg sem fizetett,
életem alkonyán e széppel meglepett!

Az esti fény-homály csapong az elmémben,
kései szerelem ajándék énnékem:
mert szavamra a választ nem azok adták,
kik érzelmem sikolyát értik és hallják;
hisz felette volt az értékem sokaknál,
köröttem lévők ezt sohasem díjazták!

Utoljára virít virág a szívemen,
illatos, kék színű, piros vagy ciklámen;
simítom, becézem – vigyázok rá szépen,
remélem, mindvégig illatozik nékem!
Hideg, ősz ködétől mégis elhervadna,
illatát, bársonyát lelkemben aratja!

2017. szeptember 19., kedd

Farkas Ilona: A NAGY SZERELMEK

 

                                                                       Farkas Ilona

    A nagy szerelmek

Hull számos év-levél – gyűl nagy halomba,

tél az ősz nyomán – tavasz, nyár jő sorba;

emlék és élmény foglya az időnek,

mossa élüket, mint folyó a kőnek!

Vastag avar alatt izzik hév parázs,

hiába tördeli jég-fagy a varázst;

hite, önbizalma, mint a láva-fény:

lobog a szerelem tüze-lángja még!

Örömkönny csordul– „issza” kedves hangját,
megszűnt a világ – látni véli arcát;
porrá tör egy perc Krisztusi éveket:
a nagy szerelmek – ó – sírig szeretnek!

2017. szeptember 18., hétfő

Farkas Ilona: TANÚ AZ ÉG

Farkas Ilona

Tanú az ég

 Nagy szerelem szíve dobbant szóra,
virág méze csordogál azóta.
Több évtizednyi szótlan távollét,

mikor kelyhe csak álmában volt szép!

Hiába hullt sok frissítő eső,

                                                          simogatott napsugár és szellő;
                                                          zengedeztek pacsirták az ágon,

döngicséltek méhek a virágon!

Árny-játék az csak árva lelkében,

fuvallat a fergeteg egében;
szerelmet, mint tetszhalott – „megélte”,

bájmosoly volt, amivel beérte!

A virág most hő-nyár nap aranya;

holnap zordjától retteg katlana,

távolléttől félti láng-szerelmét,
parázs füstje könnyezi a szemét!

Jobb álmodva élni a magányát,

szerelmének szótalan-világát:
felhő fodra lesz majd ara-fátyla,
tanú az ég e frigy igazára!

2017. szeptember 15., péntek

Farkas Ilona: HOLNAP

                                                     

                                                      Farkas Ilona

                                                         Holnap

Fogynak a fények nappal és éjjel,
hömpölyög a csönd a szürkeséggel,
bölcs folyók folyvást csorognak, folynak,
ringatni Napot szép lesz a holnap!

Hajnal-csillag is új reményt kellet,
friss rügyek nyílnak, talán még szebbek,
derengve dúdol derű-dalt a szél,
bú és baj bújik – öröm hazatér!

Amíg van holnap – vágyódás is él,
szeretőbb idők gyönyörét ígér;
hittel akarni – hegyeket mozgat:
boldogság immár halkan kopogtat!

2017. szeptember 13., szerda

Farkas Ilona: ÁTÖLEL SZERELEM

    

Farkas Ilona    

 Átölel szerelem

Susognak lombok: szerelem ölel,
bársony ajkával a rózsa csókol,
tündököl mennybolt, a fénye bókol,
szikrázón csábos, mert az est közel!

Csobog a forrás, zeng a pacsirta
áldott életről dúdolgat éppen,
szíved rabolja, varázsol mézzel,
szerelmet hozza, szerelmed issza!

A szemeddel nézz, de lelkeddel láss,
érezd: világunk csodák csillaga,
epedve hív a virág illata,
a balzsama kéj – százszorszéppel várd!

Minden perc gyönyör – érintse ajkad,
meglásd és meghalld, ha sóhajt éned,
kövesd a mélyről jött szívverésed,
vágyéhtől lüktet majd minden szavad!

Kigyúlnak fények, csillag-miriád,
ragyogástól rezg gyönyör-hullámod,
óvjad, hisz illan a hableányod;
gyöngy-csipkés-hímes szerelem-virág!

2017. szeptember 9., szombat

Farkas Ilona: TÁNCOLNÉK VELED

Farkas Ilona

Táncolnék veled

Öleld át derekam és simulj énhozzám,

suttogd a fülembe: mily nagyon vágysz most rám;

 mámor és halk zene egymásba fonódjon,
a lelkünk és testünk érzéstől borzongjon!

Dallam és szerelem, mint a láva-folyam,

áradjon lángolón – perzseljen csókokkal;
alig hallható már az édes-bús zene,

csak szívünknek dobol rendetlen üteme!

Diszkrét félhomályban ringunk szerelmesen,

átkarolsz gyengéden, becézel édesen;

a húrok némulnak – a lámpák kihunynak,
szerelem-gyönyörtől a rózsák kigyúlnak!

Feliratkozás: Bejegyzések (Atom)

NEKEM ADOTT A SORS

Nekem adott a sors

Te Drága

Szívem követ

Bármerre jársz

Örökre

Csak Veled

Lehessek mindig

A négy évszakon

Eltűnik

A fájdalom

Véglegesen!!!!!

Fodor Miklós (hifimiki)

2017. szeptember 24.