Addig ölellek

Addig ölellek

míg szívemhez tartozol

nem vágyok másra

Addig szeretlek

amíg azt érezheted

nem vagy magányos

Nem oldozom ki

a hurkolt köteléket

mire hűséged

Szívbélyege ég

csak addig csókollak majd

míg az alkonyláz

Gyémánttűzzé forr

mert olyan nagy lángot vet

az éjjel egén

Mint parázs vágyunk

szíveink közelében

elérve egymást!

hifimiki

Csak addig

Csak annyira ölelj, hogy biztos maradjak,

ez az ölelés már nem bont szárnyakat,

s nem repül tova, ha enged szorítása,

mert más szívére vágyik pillangó varázsa.

Csak annyira szeress, hogy érezhessem azt,

te nem építesz körém magányfalakat,

s nem oldozod ki azt hurkolt köteléket,

amelyre a hűség szívbélyege égett.

Csak addig csókolj, míg az alkonyati láz

gyémánttűzzé forrja az érzés sugarát,

mert az oly nagy lángot vet az éjszaka égen,

mint parázsló vágyunk egymás közelében

Kun Magdolna

Ne játssz a szívvel

A lélek erős,

de a szív puhány,

elvérzik minden

bántó szó után,

mert a szív olyan,

mint egy pihe-puha toll,

mit pár lágy fuvallat

halálra borzol.

Hát,

vigyázd azt a szívet,

mit annyira szeretsz,

mert a tűnő tolvaj idő

nem kíméli meg,

s oly gyorsan pergeti rá

homokszemeit,

hogy könnyező kiáltását

észre sem veszik

Kun Magdolna

Csend ül...

Mondani akartam, hogy ébredt a nap,
sugárban lopózott lombos fák alatt,
és a langyos eső csendben csengetett,
levelekre pottyant, kicsit reszketett,

s azt is, hogy a rigó magányosan várt,
aztán padra ugrott, nagy körökben járt,
s hogy az orgonákon megcsillant a csepp,
és a gyöngyvirágnak sok testvére lett, 

és a víz hozott egy édes illatot,
de a kopasz ágon galamb gubbasztott...
Mondani akartam. De most nem tudom,
mert épp ez a nagy csend ül a vállamon…

Piros Pipacs

Míg élek

Bennem égsz, míg élek,

és bennem hamvadsz el,

mert te vagy az a fény

mi a mennybe vezet el,

és te vagy a tűz is,

mely pokolba száműz,

mikor tested vonzásában

kárhozom a bűnt.

Nekem te voltál a kezdet

s majd te leszel a vég,

színes angyalotthonomban

az a biztos-menedék,

amit senki, de senki

nem foglalhat el,

mert az a piciny titkos hely,

ott dobban életet

szívedhez

közel.

Kun Magdolna

 

Keserű gondolat

Kapaszkodtam beléd,

mint letört gally az ágba,

de meglazult karod

erős szorítása,

s mint őszi avarlevél

keserű hullása,

úgy zuhantam én is

a hervadt föld porába.

Fotó-vers:Kun Magdolna

Álomszerető

Álmaimban látom arcod.
S akkor szitáló permetként
Hullnak a mélyről jövő könnyek.
Míg fejem párnámhoz szorítom,
A lelkemből felszakadó sóhaj,
Messzire űzné el a határtalan
Csendet.
 

Ilyenkor érzem, túl távol az út,
Mely a végtelen időtérből
A boldogságig elér,
S hiába keresem, nem látom végét,
Csak a röpke pillanat az, mi még
Vágyaimról mesél,
 

Álmaimban mindig tiéd vagyok.
Rajongó szíved csillagfényű
Tükörként tiszta hittel ölel,
S míg ajkad forrón csókolja ajkamat,
Én kezembe rejteném azt a percet,
Mely kezed érintésére oly
simogatón felel.

Kun Magdolna

Álom

Mikor vágy húz karjaidba, s képzelet ont illatot;
Szenvedéllyel simogat a megtestesült álom…
Ágyamon fényt ragyognak a törékeny csillagok,
 föléd hajol sóhajom, könnyű lepkeszárnyon.

Mikor érintésed mámorától megrebben az idő;
 tűzforró nyarat táncolnak a hideg nappalok.
Mesebeli lámpafényből gyújt lángot az erő,
mely valósággal hevít. S ez oly csodás dolog.

Álmodozom! Hiszem azt, hogy minden öleléssel;
Életem csöppnyi lelkű percei fényévekké válnak,
s ha eljön majd a bíbor alkony egy törtsugarú éjjel;
Igaznak hitt szerelmünk is égi úton járhat.

Kun Magdolna

Álmod leszek

Leszek majd az álmod- pihe könnyű álom,
leszek majd a rebbenés sötét szempilládon.
Leszek egy út, mely visszafelé vezet, hogy
ha eltévednél álmaidban, mint egy elkóborolt
gyerek, kezedet megfogva haza tereljelek.

Én minden éjszaka a remény leszek neked.
Te csak álmodd a meséket, úgy mint nagyon
régen, mikor pajkos tündérként ott röpködtem
ajkad szegletében, s megbújva mosolyodban
szerelmet igéztem..

Kósza lelked mindig arról ábrándozott, hogyha
megérintelek; tiéd maradok- s örökre együtt
élünk át rejtelmes éveket - melyben én leszek a
varázsló és te a bűvölet.

Kun Magdolna

Nem adlak át...

Mosoly leszek a könnyeid közt,

emlék, mely messze ringat,

megkeresem a végtelenben

elillant csókjainkat.

Az álmod leszek, suttogása

benned az örök vágynak,

nem adlak át az éj húrjain

zendülő némaságnak.

Kormányos Sándor