még mindig...

újra és újra tudok borzongani

átjutsz-e a túlsó partra

magamat sajnálom

s téged féltelek

és nem tudom

hogy hogyan érjelek el 

Nő vagyok

csak kibírom valahogy...-

de hallom a dalt

hangok nélkül is

téged féltelek - visszajössz-e

hogy elérjelek

hogy hozzád haraguljak szelídüljek

Málna

Ki nem mondott szavakkal...

 

Kínzó vágy és szerelem, talán egyszer!
De lehet búcsúzás, semmi más.

 

Vagy feltörő vulkán, lobogó tűzzel,
heves szívdobbanással, őrült kéjjel, éjjel.

 

Ki nem mondott szavakkal,
szemed csillogásával.

 

Akkor nem hiányzik semmi,
csak egymást tudjuk szeretni!
 

hifimiki

MI partot érünk

Akarataink

óceánján ússz velem

Mi partot érünk!

Bársonyos hangod

átölel nem enged el

tán hiszel nekem

A múlt és jelen

elveszik a tengerben

a jövőm TE vagy!

hifimiki

Parttalanul

Már nincs fellelhető part
mi életmentő lenne,
így nem kapaszkodom.

Sodorja csak bősz tengerár,
hullámokon hánykolódó
ringó ladikom.

Ha a sors létem felett
így ítélkezett,
hát vesszen velem az is,
mi elvéreztetett

Kun Magdolna

Alkony könnyek

Alkony idején

parázskönnyet sír az éj

napját temeti

Kun Magdolna

Lemegy a Nap feltűnik csillagom..

Lemegy a Nap,

feltűnik csillagom,

az Esthajnal rám ragyog,

nem hagy itt magamra.

Arcod felragyog,

látod itt vagyok,

nem úgy, mint a csillagok,

őket csak éjjel láthatom.

De lelkem nappal is látja,

a Nap mögé bújva.

érzem melegét,

bűvös tekintetét.

hifimiki

Édesanyám Születésnapjára

Látod Édesanyám

itt a tél boldog lennék

ha mellettem lenne

Szerelmem

s én átölelve

s együtt ünnepelnénk

Születésnapod

 

Várj rám Édesanyám

még egy kicsit

én is megyek nemsokára

ha véget ér földi utam

boldogok csak ott leszünk

mert a földön csak pokol van!

hifimiki

Könnyeiden át

Könnyeiden át

Hallom halk szavaidat

Nekem suttognak!

 

hifimiki

Élet-küzdelem

Hányszor mondtuk azt,

most már nincs tovább,

s mégis vittük keresztünket

tűzön-vízen át,

mert erősebb a szívnél

az a konok büszke dac,

mely életre ösztönzi
kitartásunkat.

Tiporjanak százszor,

vagy ezerszer is tán,

a bennünk lévő elszántság

úgyis megpróbál könnyíteni

azokon a nehéz terheken,

amikbe kudarcot vallott

az emberküzdelem.

Sok könnyünk elhullt már,

s mégis itt vagyunk,

akármilyen mélységű

földbe zuhantunk,

mert akaratunk nem engedi,

hogy félredobjuk azt,

amit úgy hívnak,

hogy édes boldogságtudat.

*Kun Magdolna*

Ha sír a szív szava

Tudom, hogy bántja

lelked hangos zokogásom,

de hidd el,

ha könnyeim lakat alá zárom,

rakoncátlan szívem

sértődötté válik,

s minden dobbanásban,

csendes halált játszik.

Mert a könny

a szívnek azon vigasza,

mely gyógyírként

hat fájdalmaira.

Hát ne vedd, zokon kérlek

ha sír a szív szava,

s az könnyek formájában

hull férfiválladra

*Kun Magdolna*