Ha úgy érzed...

Ha már úgy érzed

fakulni kezd fényed,

ne torpanj meg

és ne tétovázz,

Égess fel mindent

magad mögött hagyva,

s indulj el arra,

ahol nem találhat rád

ez a hazug

világ.

Kun Magdolna

Ha zöld szemed

 

Ha zöld szemed ragyogni látom

melynek fénye túlragyogja

a Napot s az Esthajnalcsillagot

smaragdja szívemben tündököl

Ha karod átölel

nem veszek többé el

mindig ölelni vágylak

mindig csókolni akarlak

légy a hű Kedvesem

s legyőzzük a lehetetlent!

 

hifimiki

Gyökérből, mint a fák...

 

Az éj sötétje hangtalan, a Hold is sápatag,

a kövek hátán csendesen átkúszik a patak,

csak bennem hangos még a düh, a dacos fájdalom,

kiáltanám, ha hallanád, de mégsem mondhatom…

Tudom, Apu, hisz egykoron mesélted annyiszor,

hogy van ember, ki szóval öl és nem lábbal tipor,

sőt olyan is, ki eltapos, vagy szemmel ütlegel…

- most légy erős és menj tovább, hiszen csak élni kell -

Bagoly rikolt a fán, lehúz az éjszaka,

oly gyakran érzem ezt – nehéz az éj szaga -

pedig csak élni kell és nem rettenni meg,

gyökérből, mint a fák, örökzöld fenyvesek…

Szerényebb már a nyármeleg, hisz lassan útra kel

- oly nehéz minden reggelen éppúgy ébredni fel -

aranyát gyűjti majd az ősz a vén platánsoron,

futólépésben érkezik, s köszön egy hajnalon.

Nincs semmi gond, majd összeforr bennem a gondolat,

az érzés tovább bandukol, s e perc is elszalad,

tisztul az ég, s a lámpasor széthinti fényeit,

könnyebb a lábam, tempósabbra váltja lépteit.

Galamb fészkel a fán, moccan az éjszaka,

oly gyakran érzem ezt - finom az éj szaga -

hiszen csak élni kell és nem rettenni meg,

gyökérből, mint a fák, örökzöld fenyvesek…

Nagy Ilona

Hiába, hiába...

A kín ma újra szívemig kúszik,

amint elindulok múltunk nyomába,

minden emlékünk bánattal búsít,

arcomba nevetnek: hiába, hiába...

Befogom a fülem, hátat fordítok.

Nevetésük árja mégis egyre nő,

egy-egy emlékkép túl hangosan vihog,

sírásomba belereng az egész temető.

Tíz ujjal kaparom sírodon a földet,

a sár jeges foga körmöm alá hasít,

mindkét öklöm zárt kapukat dönget,

hisz túl azokon utunk szétágazik.

Én itt maradok múltunk peremén,

hol álmom még kettőnk tengerén evez,

hol hatodik éve integet felém

a színed itta vég, mely szíven sebez.

Te pedig amott, ám mellkasod tombol,

a kriptabolt is átriad a mába,

a síri csönd is rí a fájdalomtól,

mindketten tudjuk: hiába, hiába...

VÖRÖS LILIOM

Akik szívünkben élnek tovább hv

Akik szívünkben élnek

 

Csak azok halnak meg,
akit elfelejtenek,
akikért nem hullatnak
érző könnyeket,
akiknek elfeledik szavát,
akiket gondolatban
sosem ölelnek át,
mert, akit nem felednek,
akire emlékeznek,
azok szívünkben élnek
tovább.

Kun Magdolna

Haikuk

Édes Istenem

Rád vágyom szüntelen

szemed tüzében

Esthajnalcsillag

holdvilágos éjszaka

Téged vártalak

Rám ragyog az ég

édes csókod engem hív

csak Te boldogítsz

hifimiki

...újra élünk...

De újra élünk

a friss tavaszi széllel

kitárul szívünk.

  

hifimiki

Szíved dallama

 

Szíved dallama utolér

lelked hozzám ér

zeng a dallam

tisztán hangosan

a múló perc tovább suhan

de szívemben tovább él

nem adlak senkiért!

hifimiki

 

Csendes érkezésemet

a szívem tanította,

néma ittléte

a lelkem rejtekében születik,

és távozó lépeim zaját is

csak a mélyemben elhulló,

vigyázva reccsenő

avar-gondolatok

ismerik majd fel...

Moha