Farkas Ilona: ÉG ADOMÁNYA

Farkas Ilona: ÉG ADOMÁNYA

   Farkas Ilona: Ég adománya

Kegyelem-manna hullott az égből,
megmentő malaszt Úr kegyelméből,
éltetett éltet, buzdított tovább
küzdeni, hinni – várni a csodát!

…

Ha köd-homály-éj borítja lelked,

a szél hordja szét a derűs kedved,
ha keserű bú – mint szú – rág benned:
fakul világod – fájó a terhed!

Epedi éned akkor a mannát,
sas-szárnyon szálljon – vágyod aranyát;
bár csepeg mézgyöngy, rezeg a csillag:
a lét-álomban fénye megcsillan!

Rózsa kéj-kelyhe,  gyöngy zafír árnya:

szerelem-szülte balzsam-varázsa;

színed világa – szíved virága,
ég adománya – lelked mannája!

VÁRNAI ZSENI: MINTHA ÖRÖKIG ÉLNÉL

 

Úgy tégy, mintha örökig élnél,
úgy folytasd minden dolgodat,
mintha már semmitől se félnél,
az elmúlás se riogat...
 

Mert nem lehet fölérni ésszel,
hogy jön a Perc!
s mindent bevégzel...
megszünsz létezni,
nem leszel!
 

Mintha sose lettél volna...
s ez lenne minden élők sorsa?!

Ne gondolj erre,
nem szabad!
Csak folytasd minden dolgodat.

Úgy tégy, mintha örökig élnél!
Hinned is kell, hogy így igaz!
Megérik majd munkád gyümölcse,
kertedből kipusztul a gaz...
 

Teremtő zápor hull a földre,
jogod van fényre
és örömre...

minden megérik, teljesül
a földön és a föld körül...
Ember és világegyetem
egy véghetetlen értelem...

Mondom magamnak vigaszul,
mert égek olthatatlanul...
s ha kérded tőlem:
mi a végcél?!
Folytasd, mintha örökig élnél!

EGY ÚJ NAP ÚJ REMÉNYEKKEL

Ragyog a

Telihold várja

A Napot

Hadd tündököljön

Már ő is

Ébrednek

A madarak is

Hívják társukat

Egy új nap

Új reményekkel

Várnak ránk!!!!!

Fodor Miklós (hifimiki)

OTT VAN SZERETET

Hol van a

Szenvedély hol van az

Akarat

Ha egymást

Szeretnünk nem szabad

Hol van a

Vágy mely átvezet

Minden éjszakán

Ott van a

Szeretet mit

Feledni nem lehet!!!

Fodor Miklós (hifimiki)

SZÍVEM LÁNGOL ÉRTED

Napozok 

A kertben Rád gondolok

Forró a Nap

De szívem is lángol

Teérted

Úgy érzem

Itt vagy velem Szerelmem

Érzem illatod

A pünkösdi rózsa

Is ontja illatát

Veled vagyok!!!!!

Fodor Miklós (hifimiki)

Farkas Ilona: GÖRÖNGYÖK KÖZÖTT

Farkas Ilona: Göröngyök között

Csillan a gyémánt gyöngy a göröngyök között,

akár egy fénysugár bú felhői mögött;
gondviselés küldte – varázsos fényözön,
édes-szép szerelem – mennyei szív-öröm!

Komor, irigy felleg eltakarja néha,
sziszeg a hideg éj – szeretete léha;
vacog a szenvedély – hullámzik a gyönyör,

epedő lélekben tévelyeg az öröm!

Tündöklő gyémántnak szikrája is csodás,
tűz-csillag a fénye – érzelem-lobogás;

vigyázzad és óvjad a sötét felhőtől,
vihartól, fagy-jégtől – szív nélküli kőtől!

ÁLMOMBAN LÁTTALAK...

Álmomban

Látlak mosolyogsz

Boldogan

Szememben

Örömkönny ragyog

Átkarolsz

Úgy érzem

Nem hagysz el sohasem

Közös út

Végtelen öröm

Kettesben!!!!!

Fodor Miklós (hifimiki)

FarkasIlona: ÉRINTS MEG!

Farkas Ilona: Érints meg!

Gyengéd légy Kedves, mint a hajnalpír,
lágyan simogass – varázsolj engem,

csókjaid űzzék a kételyt, a kínt,
mi benned másé – rejtse – felejtsem!

Érintsd meg lelkem, érintsd meg szívem,
ne kelljen fájón fojtani vágyam;
ajándék tőlem: szerelem-hitem,

egész lényedet mindig imádjam!

Léten, álmon túl égjen szerelmed,
szenvedélyemet lángja érintse,
gyúljanak együtt, ha úgy szeretnek;
örök szerelem – két szív érezze!

ÁTÖLEL LELKED ÖRÖME

Fojtogat

A remény mert kövek

Közt élek

Csapkodja

Arcomat meglátja

Szívedet

Arcod mosolyog rám

Elfoszlik bánatom

Átölel

Lelked öröme

Boldoggá tettél!!!!!

Fodor Miklós (hifimiki)

Farkas Ilona: MÁJUS

Farkas Ilona: Május

 

Vágyéhes szerelem – menyasszony mosolya,
dús lombú tavasznak kifeslett bimbója;
a csábfényű vén Hold, miriád tűzcsillag
vizeknek tükrében hamiskásan csillan.

Balzsamos szép május, édes fűszerillat,
téboly az éjszaka, kéjkábultan pirkad;
harmatcseppben fürdik az orgonavirág,
lágy szellő simogat, bársonya mennyvilág,
dübög a föld szíve, a gyönyörtől vérzik,
szenvedélyes lelkét mindenek megérzik.

Hagyom, hogy érintsen, járja át a testem,
ifjúi pezsgéssel vidítsa a lelkem;
ölelem magamhoz, csókoljon csodája:
szerelem varázsa, oltára, múzsája!