"KONDENZCSÍK"

Későn ébredtem

Láttam a "kondenzcsíkot"

Az égen

Húzták keletről

Nyugatra

Még  a Hold is látta

Mert fenn volt Ő is

Levegőt mérgeznek

Mikor lesz

Már vége a harcnak

Meddig kell még tűrni?

Fodor Miklós (hifimiki)

Farkas Ilona: OH, TAVASZ!

Farkas Ilona: OH, TAVASZ!

Farkas Ilona:  Oh, tavasz!

Lelkem – jég-guzsaján sodrott – bús fonala,
napsugarat hívja – eped az óhaja;
gyötrő az érzelmem – robbanásra készen,
a Gyehenna tüze nem engedi féken!

Reménylő kék égen madarak trillája,
álom-mézet csókol a tavasz ajkára;
repked lanyha szellő – öleli fák lombját,
a harag és rossz-kedv feledi a hosszát!

A szenvedély sodor, amint a szökő-ár,
az éj azért takar – hevüljön gyönyör, vágy!

Szerelmesek láttán vén Hold tekint félre,
míg a piros hajnal felkúszik az égre!

2017-03-04

Farkas Ilona: KI MONDJA MEG ?

Farkas Ilona: Ki mondja meg?

Ki mondja meg Neked, miért fáj, ha könnyed
arcodon lepereg – mi szemedből szökken;
mézes eper alatt kígyó miért dúlhat,
lelkednek tüskéje tőrként miért szúrhat?

Hegedűnek hangját – ha nyeli égrengés,
égajtók csapódnak, hogy vesszen szép zengés?

Hol kezdődik emlék, mi a vágy-pillanat,
álom és valóság miért nincs Nap alatt;
hárfája, oltára hol van szenvedélynek,
van ott boldogság, hol örömtüzek égnek?

Felhő is káprázat, vagy csak az azúr ég,
miért, hogy pirkadat – nem csak éj hazug rég?

Melyik virágillat ontja a szerelmet:
az orgona, vagy a tűzrózsa lehelet;
a kikelet, avagy bágyadt ősz varázsos,
aranyló napsugár – tán hópehely csábos?

Mért vágyod epedve a szeretet ízét,
kinek súgod még, hogy a szerelem mily szép?

2017. március 3.

ÁTLÉPÜNK MINDEN HATÁRON

Hat-negyvenegykor

Ébredtem

Beleszédült bús lelkem

Mért nem vagyok Nálad

Csak látnám

A végét

Mikor leszek Nálad

Hozsánna Néked

Hozsánna

Átlépünk

Minden határon

Boldogok leszünk!

Fodor Miklós (hifimiki)

Farkas Ilona: MEGÉRTE!

Farkas Ilona: Megérte!

Küzdöttem, harcoltam igaz szerelmedért,

ám sokáig voltál átutazó vendég:
néha bekopogtál – máshol kértél szállást,
jobban szerettél, hol nem adtak rád áldást!

Háborogtam olykor – hangosan vagy némán,

de beláttam, hogy más feljebb volt a létrán;
kegyesebb volt a sors – közelebb állt hozzád,
amíg kettőnkre csal írást és pár szót szánt!

Fél szíved és szemed irányult csak felém,
éreztem és hittem – enyém lesz az egész;
megérte a hűség – szerelmed rám ragyog,

remélem sokáig égnek e csillagok:

zsongó tavasz-szellő lelkünket átjárja,

gyönyör és az öröm testünket pásztázza,

édes gyöngy-bimbóból kiserken a rózsa,

mámoros, őrült éj szerelmünk átfonja!

2017. március 2.

ÉRTED LÁNGOL...

 

 

Hűvös hajnalokon

Érted lángol hű

Szerelmem

Gyere bújj hozzám

Melegítsd szívemet

Fázok majd megfagyok

De lelked

Melegíti szerelmem

Nem is hagylak el

Örökre Tiéd vagyok

Boldogan!

Fodor Miklós (hifimiki)

JÖJJ HOZZÁM!

Jöjj hozzám

Add nekem édes

Arcocskád

Mosolyogj 

Boldogan reám

 

Szívedben

Ott lobog a szerelem

 

Állandó

Lobogással

 

Velem vagy

Minden éjszakán!

 

Fodor Miklós (hifimiki)

 

Farkas Ilona: KÖNNYEID MÖGÖTT...

Farkas Ilona: Könnyeid mögött…

Jeget izzad arcom, forrók a könnyeim,
nem árny a vízen, tükrön lehelet,
tengerré dagadnak a bánat-csöppjeim,
pokla elnyeli pörös lelkemet!

 

Vágytól ég mindenem, suttogó szóra vár,
de csak a kályhám parazsa pattog,
a megkövült csöndben hiányod nyoma jár,
szomjazom, fázom, magányba hajlok!

Lidérces éjszakán titkom lép sötéten
úttalan úton, rémségek között,
megtalállak téged földön, ég ködében;
szerelem gyúl majd könnyeid mögött!

2017. március 1.

MIÉRT KELL...

Miért kell a szerelem

Beteljesülésére

Annyit várni?

Azért mert

Így értékeljük

 

Minden örömét

Minden boldogságát

 

Kihat majd

Egész életünkre

 

Feledjük

A bánatot

Mindörökre!

Fodor Miklós (hifimiki)

HOVÁ TŰNT...

Hová tűnt

Az a sok-sok év

 

Mit vártunk

Hogy boldogok legyünk

 

Mivé lesz a valóság

Mire elérjük?

Megéljük

Mert akarjuk és

Szeretjük

Boldogok

Leszünk mindenképpen

Csak nagyon szeressünk !!!

Fodor Miklós (hifimiki)