Farkas Ilona:
Megérte!
Küzdöttem, harcoltam
igaz szerelmedért,
ám sokáig voltál
átutazó vendég:
néha bekopogtál – máshol kértél szállást,
jobban szerettél, hol nem adtak rád áldást!
néha bekopogtál – máshol kértél szállást,
jobban szerettél, hol nem adtak rád áldást!
Háborogtam olykor –
hangosan vagy némán,
de beláttam, hogy más
feljebb volt a létrán;
kegyesebb volt a sors – közelebb állt hozzád,
amíg kettőnkre csal írást és pár szót szánt!
kegyesebb volt a sors – közelebb állt hozzád,
amíg kettőnkre csal írást és pár szót szánt!
Fél szíved és szemed
irányult csak felém,
éreztem és hittem – enyém lesz az egész;
megérte a hűség – szerelmed rám ragyog,
éreztem és hittem – enyém lesz az egész;
megérte a hűség – szerelmed rám ragyog,
remélem sokáig égnek
e csillagok:
zsongó tavasz-szellő
lelkünket átjárja,
gyönyör és az öröm
testünket pásztázza,
édes gyöngy-bimbóból
kiserken a rózsa,
mámoros, őrült éj
szerelmünk átfonja!
2017. március 2.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése