Farkas Ilona: Vágyaim


Vágyaim, sólyomszárnyú vágyaim,
várjatok meg, nem bírják lábaim,
szárnyaltok a magas mindenségben,
sóvárgok távol, hiú reményben!

Veletek mennék én, el messzire,
földöntúli vágy zöld szigetére,
lenne ott vígság, lágy muzsikaszó,
csak mámorító, csak boldog a szó!

Az összes vágyam víg táncot járna,
angyaloknak szólna harsonája,
megfoghatnám végre a kezetek,
akikért most csak vágyva epedek!

Vágyaim nem repülhetnek égig,
megvakulnak, ha a Napot érik,
Ikarosz is közel ment a Naphoz,
olvadt szárnnyal zuhant a habokhoz!

Egy bölcs gondolat vonz hatalmába,
nem fontos a vágynak sólyomszárnya,
földön járjon és velem sétáljon,
talán így lesz, még lesz boldogságom!

Filo-csibi

Farkas Ilona: RABMADÁR

Farkas Ilona: RABMADÁR

Farkas Ilona: Rabmadár

Dalos madár síri csendben,

szomorúan, kedvszegetten,

pompázatos kalitkában,

aranyrácsos kis házában,

étel-ital bőségében

rabként él a börtönében!

Se nem eszik, se nem iszik,

éjjel-nappal epekedik.

Aggódik a jó gazdája:

mi bajod van kismadárka?

Tán kalitkád kicsi nagyon?

 Majd nagyobbra csináltatom!

Kalitka, ha lenne nagyobb,

se láthatnám a patakot,

zöld mezőt, a lombos fákat,

pelyhes tollú fiókákat,

nem lenne itt édes párom,

nem érezném szabadságom.

Kinyílik a rács ajtaja,

kiszabadul rab madara,

repül, merre szeme ellát,

víg dala zeng mindenen át,

hívogatja kedves párját,

köszönti a szabadságát.

Filo-csibi

  

Farkas Ilona: Fut a világ 

Fut a világ, eszét veszti,
kicsi és nagy mind követi:
égi fények a Göncölön,
tenger-felhők tejút-közön;
rohan a szél árkon-bokron,
szarvas után farkas oson,
madár reppen ágról-ágra,
dongó darázs a virágra;
a harangok zengnek-zúgnak,
az árnyékok kelnek-nyúlnak,
az emberek úgy sietnek,
nehogy erről lekéssenek!

Mire ez a nagy sietség,
én bizony csak lassan mennék,
az életen elméláznék,
a lelkemmel paroláznék;
tudakolnám, mint és hogy van,
élte telik-e boldogan,
szeretik-e, szeret-e ő,
meddig tart a szűk esztendő;
de a világ, a nagy málhás,
hátán cipel, mint a zsákját,
futás közben dehogy figyel,
ha panaszt hall – meg se pisszen!

Filo-csibi

2017. január 4.

ÁLMAIM TÜNDÉRE TE VAGY

Álmaim

Tündére Te agy

Ragyogó

Szemed rám ragyog

Tündököl

Örömkönny

Vigasztalja szívem

Látomás

Tovább él bennem

 

Velem vagy

Reád várok csak!

Fodor Miklós (hifimiki)

NYUGTALAN SZERELEM: Johann Wolfgang Goethe

NYUGTALAN SZERELEM: Johann Wolfgang Goethe

Nyugtalan szerelem

Johann Wolfgang Goethe

Fordította: Kosztolányi Dezső

A ködnek, a szélnek,

száz szörnyű veszélynek,

sziklás meredeknek,

hónak, vad ereknek.

Hajrá! Nekimenni!

És sose pihenni!

Jobb volna körömmel
tépetni, veretni,
mint ennyi örömmel
tetézve szeretni,
ha égve a vágyban

szívhez közelítünk,
jaj, mily csodalágyan

sajdul meg a szívünk.

De hát hova essek?

Erdőkbe siessek?

Nincs béke velem.

Minden hiába!

Élet koronája
te vagy, SZERELEM!

MUZSIKÁL A NYÁRFAERDŐ / Dal /

MUZSIKÁL A NYÁRFAERDŐ / Dal /

Muzsikál a nyárfaerdő

Zene: Erdélyi Mihály

Szöveg: Erdélyi Mihály

Muzsikál a nyárfaerdő, muzsikál a szél.
A szívünk, ha együtt dobban kiderül az ég;

Van egy édes boldogságom – drága kincs,
Gyönyörűbb a nagy világon nincs!
Muzsikál a gyöngyvirág is, muzsikál a rét.
A szívünk, ha együtt dobban kivirul a rét.

/:Jön az édes boldogságom,
közeledtét várva-várom;
Muzsikál csak muzsikál a szív.:/

NAPSUGÁR CSILLAGFÉNY...

Napsugár

Csillagfény kísérje

Utunkat

Elvihet

Bárhová pihenhet

Egy percet

Végtelen

Úton kutatjuk

Szerelmünk

Elérjük

Boldogok leszünk

Örökre!

Fodor Miklós (hifimiki)

Farkas Ilona: LÉLEK-MANNA

Farkas Ilona: LÉLEK-MANNA

                                              

          Farkas Ilona: Lélek-manna

Kegyelem-manna hullott az égből,
megmentő malaszt Úr kegyelméből,
éltetett éltet, buzdított tovább
küzdeni, hinni – várni a csodát!

…

      Ha köd-homály-éj borítja lelked,

a szél hordja szét a derűs kedved,
ha keserű bú – mint szú – rág benned:
fakul világod – fájó a terhed!

Epedi éned akkor a mannát,
sas-szárnyon szálljon – vágyod aranyát;
bár csepeg mézgyöngy, rezeg a csillag:
a lét-álomban fénye megcsillan!

Rózsa kéj-kelyhe,  gyöngy zafír árnya:

szerelem-szülte balzsam-varázsa;

színed világa – szíved virága,
ég adománya – lelked mannája!

Filo-csibi

2017. január 2.

ÚGY HIÁNYZIK...

Úgy hiányzol, mint levegő az életemhez,

úgy hiányzol, hogy utolérjelek,

úgy hiányzik ajkad íze,

úgy hiányzik szemed csillaga,

mert nélküle sötétségben élek,

úgy hiányzol, mi el nem mondható!!!

Fodor Miklós (hifimiki)

KI GYÚJTJA FEL... /Dal/

KI GYÚJTJA FEL... /Dal/

Ki gyújtja fel minden este…

Zene: Galántai Sándor

Szöveg: Galántai Sándor

Ki gyújtja fel minden este azt a sok-sok csillagot az égen?
Nézegetem, ha egy lefut, holnap másik ragyog a helyében.
Ha tudja a csillagos ég, ki küldi az új csillagot néki,
Küldessen egy másik szívet, akinek már nagyon fáj a régi!

Ki vigyázza, terelgeti, azt a sok-sok csillagot az égen?
Mindegyik ott van a helyén, Isten tudja, hogy már milyen régen.
Néha-néha egy-egy lefut, azt mondják, kik csillagokban hisznek,
Valakitől, valakinek, lehet, hogy egy üzenetet visznek.