Farkas Ilona: CSILLAG-SZERELEM

Farkas Ilona: Csillag-szerelem

Nem hamvad, nem hervad, mint földi érzések,
ragyogva csillog át ezernyi fényévet;

tündököl égbolton szikrázó szépsége,

fáklyát gyújt a tüze – lobog, izzik fénye!

A csillag-szenvedély beleég a szívbe,

akár a kölcsönös szerelem a hitbe:
bizton hiszi, tudja a másik érzelmét,
belelát lelkébe – fájlalja gyötrelmét!

Nem fakul, halványul – heve ég legbelül,
elűzi a borút, bút – könyörtelenül;
édes boldogságnak megveti az ágyát,
vele élni gyönyör – szerelem, imádság!

Filo-csibi

2016. október 6.

Farkas Ilona: UNOKÁM, BERTOLD 6 ÉVES

Unokám, Bertold 6 éves

Berti éveinek száma pontosan hat,

szülinapi tortáján ennyi gyertya van.

Lobognak a lángok, velünk ünnepelnek,

készen áll – már várja – örül az ünnepnek;

csillogó tekintettel figyel meg mindent,

tudja, hogy most ő fontos – ő az ünnepelt!

Mi lehet a titkod csodás, kicsi gyermek,

hogy oly nagy szeretettel töltöd be lelkem?

Ablakból nézem, ahogy futsz az ajtóig,

mosollyal integetsz – emlékszem napokig;

szereteted tiszta, mint a forrás vize,

ennek gyógyító szerként lehetne híre!

Büszkén, örömmel nevetsz játéksikeren,

őszinte, önfeledt minden, amit teszel.

Csakhamar ismerkedsz a betűcsodákkal:

elvisz birodalmába a valóságnak;

a szivárványos világ kissé változik,
más lesz majd a színe, de csodaszép most is!

Még magad szereted szőni a meséket,
nem hagyod, hogy helyetted mások tegyék ezt;
ősszel belépsz majd az iskola kapuján,

a mesék is elmennek a maguk útján.

Valósuljanak meg a legszebb álmaid,

szeretet és öröm övezze napjaid!

 Egyetlen unokám ma már a 3. osztályba jár!

Filo-csibi

2016. október 5.

MIT LÁTTAM...

Képzeld el

Egy időben láttam

Két Göncöl

Szekeret az égen

Tündökölt

Az égen minekünk

Melyikkel

Jössz felém Kedvesem

Vagy menjek

Én a nagy Göncöllel?

Bármelyik

Nagyon jó ötlet!

Várunk egymásra!

Fodor Miklós (hifimiki)

Farkas Ilona: ABLAKOM

Farkas Ilona: Ablakom

Ablakomból messze látok,
mintha néznék éber álmot;
tekintgetek gyakran benne,
akár egy nagy tükör lenne!

Az emberek jönnek-mennek,

rájuk írva – mily lelkekkel;
kinek vidám, ragyog arca,
kinek búsong szeme sarka!

Jegenyefa ablak alatt,
szép dalia, sudár magas;
nőne mindig, nőne végig,
csalódik: nem nőhet égig!

Muskátli a párkányomon,

aranyló Nap játszik azon,
innen a toronyra szökken,
ott pompázik tűzvörösben!

Égre nézek kora reggel,
találkám van égiekkel,
hajnalcsillag kacérkodik,
a vén Hold is incselkedik!

Hallok madárhang csivitet,
nekem hozott üzenetet:
tárjam tágra ablakomat,
éljem boldog világomat!

Filo-csibi

2016. október 4.

Farkas Ilona: HŰSÍTŐ MÉZCSEPPEK

Farkas Ilona: Hűsítő mézcseppek

Szívnek – mi epedő, szerelem-szenvedő,
lángokban vergődő, vágyaktól reszkető -
hűsítő mézcseppje, enyhítő balzsama,
ha a szeretett szív érzelmét bírhatja:

Epedő dobogást, lángok közt vergődést,
vágyaktól reszketést – szerelem-szenvedélyt;

kigyúlnak ott fények a mámor oltárán,
eggyé forr a két szív szerelem románcán!

filo-csibi

 
2016. október 3.

VÁRLAK RENDÜLETLEN

Bánatom

Szívemet mardossa

Nem látlak

Már Kedvesem soha?

Lelkemben

Száguld gondolatod

Nem jön már

A Göncöl-szekér sem

Én mégis

Várlak rendületlen!

Fodor Miklós (hifimiki)

VÁROK RÁD...

Várok Rád

Sárga őszi rózsa

Hozd hozzám

Szerelmesem lelkét

Bújj hozzám

Virág-szirmaiddal

Ölelj át

Puha karjaiddal

Csókoddal

Repíts az égbe

Legyünk már

Boldogok örökre!

Fodor Miklós (hifimiki)

NE HAGYJUK...

Ne hagyjuk

Miénk az életünk

Ne hagyjuk

Egymásért élhetünk

Ne hagyjuk

Hogy közénk álljanak!

Fodor Miklós (hifimiki)

FarkasIlona: KÖD FELETT

Farkas Ilona: Köd felett…

Sólyom-sebesen szárnyalnak évek

kövér bánattal – sovány örömmel,
hit-gyökerekkel – remény-fürtökkel;
a szív dobog még sugárnyi szépet!

Csillagot érlel az éji sötét,

hattyú dalolja utolsó dalát,

lélek suttogja vágy diadalát;

véli napnyugta gyönyör-örömét!

Áldás, vagy átok e derű-nedű,
rejtő sejtelem és lángképzelet,
óarany alkony – fény a köd felett;

álmodó rózsa – álom-hegedű!

Filo-csibi

2016. október 1.

NINCS KÉSŐ...

Nincs késő

Hogy újra kezdjük el

Igazán tisztán

 

Nincs késő

Hogy újra hinni kell

Egymásnak őszintén

 

Nincs késő

Még minden álom él

Nem adnánk semmiért

Jöhetnek

Bús éjek nappalok

Gondolatban együtt

Egymásnak

Kezét fogjuk hűen

Örökre!

Fodor Miklós (hifimiki)