Hol lelem...

Hol lelem álmom csodáját,

szerelemnek izzó lángját?

a Nap is felragyog,

hiszen ránk vár a boldogság,

minden nap minden éjszakán;

Álmatlan éjszakáinkon

miénk már hitünk csodája,

szerelmünk csillaga ragyog

örökkön örökké együtt!

Fodor Miklós (hifimiki)

Hernyóból lepke

                (Metamorfózis)

Újkor ez, láthatod, tobzódnak a zsenik,
internet-bolygónkat versekkel terhelik. -
Köztük élek én is, bár szerény a lakom;
seggen csúszik dicsfény a penészes falon.
 
Szomszédok hasonlók, örülhetek nekik,
sebaj, hogy nekünk csak villanásra telik. -
Elég, ha mi tudjuk: késztetésünk vagyon,
abból gazdálkodunk szegényen, szabadon.
 
Álom-szárnyunk röppen estétől reggelig,
tollunkból "kortárs-báj" valódit reppenik. -
Ránk kacsingat túlról más planéta-halom,
lájkoltam lelkünket; szavam szívvel adom.
 
És hogy mi az érték? Forrón azt sem eszik.
Majd hűlnek a betűk, öregszik mindegyik. -
S mikor kérgük vedlik sokadik tavaszon...
talán felragyognak tündöklőn, csupaszon.

(2015. augusztus)

Lambrozett Éva
 

Bejegyezte: Ilona Farkas dátum: 21:17

Maywood - You Are The One

Te vagy az egyetlen

Te vagy az egyetlen
kire mindig vágyok,
jöhetnek napok, évek,
mindig szeretlek Téged
Nélküled nincs szerelem;


Ha szép szemedbe nézek
rabul ejt az igézet,
belehullok karjaidba,
nem kell más csak csókod íze,
elveszünk a szerelembe!


Fodor Miklós (hifimiki)

https://youtu.be/VH7e29L17_I

Álmok, álmok...

Álmok, álmok édes álmok

miért hagytok itt egyedül,

szívem kutat utánatok,

legalább ti vigasztaljatok,

legalább álmom legyen boldog,

menekülök az álmokba,

ott vár rám százezer csoda,

a szerelem is rám talál,

szívembe mar szenvedéllyel,

ne is múljon el az éjjel!

Fodor Miklós (hifimiki)

Erdők rejtekén

Mint szédelgő árva, kinek nincs hazája,
s ki otthonát is, csak álmaiban látja,
úgy kószálok mama az erdők rejtekén,
kutatva téged, mint szürke köd a fényt.
 
Kezemben rózsa, szirmaira bontva,
már csak szára tör fel, fel az ég-magasba,
bízván abban, hogy eléri gyenge karjaid,
s akkor magadhoz ölelheted bódulatait.
 
Mert az a rózsa, az a szirom-hullott rózsa,
mely szívem, s szíved hordozója,
én vagyok mama,
én, akinek nincs már köténymelegsége,
mely napfénybe zárna, ha didergek a télbe.
 
Hiányzol mama, hiányzol nekem,
hisz mindenki más olyan idegen,
mert egyedül csak te voltál, kinek ölelése
a világot adta egy mosolyért cserébe.

Kun Magdolna

El nem csókolt csókok,

El nem csókolt csókok, át nem élt szerelmek
nem égetik szájat, csak a fájó lelket;
gyönyör-könnyek helyett bánat-könnyek hullnak,
a büszkeség miatt mind befelé folynak!

Epedő szemeket sohasem láthatja,
szenvedély-remegést nem vágyhat az ajka;
az eltévedt szava sem talál magára,
olyan messze esett szerelem határa!

Ha édes a mosoly, feledteti rosszat,
hiszen a boldogság gyógyít és ápolgat;
de a cudar világ nem hagyja szeretni,
alig nyílt szerelmet jobb lesz eltemetni!

                  Filo-csibi

                                              2015. 09. 15.

Őszi rózsák

Nyíljatok őszi rózsák

mondjátok el bánatom,

súgjátok meg merre jár

Kedvesem, mert nem találom

égen földön, hét határon,

Édes méz a csók íze,

a mámor izgalmas csoda,

búcsúzni akar a nyár,

aranysárga levelek

készülnek az elmúlásra

Várom, hogy megtaláljon,

egy üzenet, egy sóhaj,

őszi rózsák színei

adjatok erőt nekem,

hogy megtaláljam Kedvesem!

Fodor Miklós (hifimiki)

Tarka képzetek

                                             

Álomban született tarka képzetek
az egeknek tündér édene;
ott járni embernek éber képzelet,
földi mennye, élet édese!

Varázsos színvilág, ezernyi virág,
dalos madár, színes pillangó
önfeledt, gondtalan – repesve cikáz;
boldog-gyönyör – szívet zsibbasztó!

Tétova a lélek, ha hitehagyott;
bár vágya, hogy szeressen ő is,
a mámora szárnyal – az, kire vágyott:
csókkal várja, nincs ajkán tövis!

Csodás az álomkép – hova repülhetsz,
a csillagos ég sem akadály;
vigyázz magadra, mert messze kerülhetsz,
nem lesz már út, hogy visszatalálj!

             Filo-csibi

                                               2015. 09. 14.

Ne nyíljatok…

                                           

Haldokol a lomb levele,
játszadozik a szél vele;
nyár színei halványulnak,
a levelek porba hullnak;
verőfényes fény-nyalábot
elfedik a ködhomályok!

Ne nyíljatok őszi rózsák,
várjatok még néhány órát;
érezhessem a nyár hevét,
szerelemnek mézes ízét;
ne zúgjon még síró szellő,
ne gyűljön a bánatfelhő!

Ha egy halk szó, egy üzenet
fénye gyújtja a szívemet,
a nyár színét belefesti,
és szerelmet benne rejti:
eljöhet ősz, múlhat a nyár,
őszi rózsa kinyílhat már!

           Filo-csibi

2015. 09. 13.

Álmodjuk tovább

 

Álmodjuk tovább

édes álmaink,

lelkünk sóhaját,

szívünk vágyait,

így menjünk tovább,

Isten is segít...

így színesebb lesz
a szív alakú
lombos fa alatt.

Fodor Miklós (hifimiki)