Lélekhalál

Mint meglőtt vad,
kinek lepereg élete filmje,
így ért utol a vég kezdete.
Mi volt szép ebben
az életben,
pár csodás pillanat,
röpke álmok a hó alatt,
vad szívem még
Utánad vágyik,
ki tudja hány pillanat
a halálig,
a lenyugvó Nap rőt fénye
még megvilágít,
majd este omlik rám,
hittem, hogy rám találsz,
kit az éjszakába vártam.
 
A mélyfekete ég rám szórja
összese csillagát,
lehet még
holnap reggel,
mely újra ébreszt,
mi lángoló ragyogást
ígér s melegít,
fagyoskodó szívembe.
 
Egyszer majd elér a végzet,
kihűlt szívem elalszik örökre.
Téged sirat
az utolsó pillanatban.
 
Lehetett volna
másképp is,
az utolsó sóhaj is
Hozzád száll,
ha a Nap-ragyogás
már nem talál rám!
 
2014.07.11.

Fodor Miklós (hifimiki)

Burokban

                                                 
                     ,                    Vajon miről hallgatunk majd -
                                                  ha vénülnek és meghalnak
                                                  a csendek? És tovább élünk
                                                  köztük árván, csendtelenül,
                                                  míg arcunkon szennye feszül

                                                  a mosdatlan gondolatnak...
                                                  épp annak, mely kábán pihen
                                                  némán, olyan mélyen, mint az
                                                  én százszor el nem hitt hitem.

                                                  Vajon miről hallgatunk majd -
                                                  ha vénülnek és meghalnak
                                                  a csendek? És mi átnézünk
                                                  sírhantjukon egy pajkosabb,
                                                  (ránk ablakot tárt) hangosabb

                                                  világra, hol fák beszélnek...
                                                  (hőn cirregnek színkabócák)
                                                  szótengerben érzés fürdik,
                                                  s harsog, nyüzsög a valóság.  

                                                  Lambrozett Éva        

Nincs Nélküled...

Ne ébredj fel, álmodj szépet

virágokról, szerelemről

álomlétem elvarázsol,

lehetsz bárhol Rád találok

álmaimban Téged látlak;

Nincs Nélküled éj se nappal

vigasztaló szép szavakkal,

Téged várlak rendületlen,

fény és árnyék nem létezik,

csak bennünk él halálunkig!

Fodor Miklós (hifimiki)

Tenyeremre veszlek

Jaj, hány nesz ágál folyton lelked alján,

és hány világvihar ejt rajtad sebet,

mégis úgy csüngsz rút emlékeid karján,

mint egy kisgyerek.

Vakon hiszel még minden sanda vádnak,

mérgezett szónyilát szívedbe oltod,

hisz köpenyét a rád mért álnokságnak

halálig hordod.

Ne félj. Itt vagyok, hol lábad megbotol,

takarlak, ha odakünn vad szél dadog,

s míg ily haraggal sorsod felett kotor,

veled maradok.

 

VÖRÖS LILOM

 

Szíveddel érezd

                                                         

Ha majd ünneptáján belenézel
gyermeked szemébe,
s meglátod a felhőtlen boldogságot benne,
gondolj azokra is, kik árván maradtak,
s kik könnyeiket törölgetik valahol az út szélén
az emberektől messze.
Gondold el, milyen fájdalmas nekik
egyedül róni azokat a céltalan utakat,
melyeknek a végén
nincs kedves szó és nincsen ölelés,
csak fájdalom van,
mérhetetlen fájdalom,
melyben soha nem ér véget
a kínkeserves léptű
egyedül menés.

Ki felnőtt, s kinek szíve van,
az mind felemeli őket,
magasba tartja, és megszeretgeti,
ezeket a számkivetett, kitagadott,
bűnös esendőket.
Mert kinek szíve van, az tudja,
egy ártatlan gyermekélet
mindig, de mindig
a szívvel érzők
dolga.

Kun Magdolna 

Csillagfény vagy...

Csillagfény vagy éjszakában

tündöklő Nap sugarában,

repülhetnek napok, éjek

beragyogod életemet

Tőled jövő szép üzenet;

Te vagy élet, Te vagy álom,

minden napra ezt kívánom,

megélni majd szép szerelmünk,

lehet tavasz, lehet tél is,

jöhet nyár és jöhet ősz is!

Fodor Miklós (hifimiki)

Vágyéjszaka Holdvilággal

Vágyéjszaka Holdvilággal,

tündöklő fény csillagokkal,

gondolatunk örömről szól,

édes csókról, szerelemről

a Hold elmegy szívünk mellől;

Hajnal fénye reánk ragyog,

jöhetnek már a holnapok,

küzdelmek és bánatok is,

legyőzzük majd ketten együtt,

még a Nap is szemünkbe süt!

 

Fodor Miklós (hifimiki)

 

Ha mondhatnám

Ha mondhatnám, mit gondolok

tiltott szavak, tiltott csókok,

égbe szállnak, megtalálnak,

nem érlek el, mégis vágyom

mosolyodat éjszakákon;

Szívszerelem édes méze,

szívdobbanás egy ütemre,

ölelések végtelenje

túlnőnek az álmainkon,

tudom, tudom, csak ezt várom!

Fodor Miklós (hifimiki)