Révedés

                                                                           

Mindenki meghal, ki született valaha;
messze szökdös a virág édes illata -
kifakulnak rétek az elsatnyult fűtől,
gazdátlan gondolat hasad a férc-műből.

Elporladnak álmok, elűzetnek vágyak;
szépségnek párlata a ráncokra ráfagy -
(kettétört érzelmek csalódottan, csonkán
csupaszra vetkezve, erejükben fogytán)

Nézek egy pókot a sarok szegletében...
küzd a hálójával, nem az ellenségem -
figyel a szövésre, dolgozik ő gyorsan;
és mire lesne rám, leseperem nyomban.

Látóhatárt fürkész magasan egy ablak;
éppen addig lát el, ahol a Hold ballag -
ám eltűnik az is...ott, hol az Ég derül,
narancs-nevetése függ rajtam, ékszerül.

Apadnak tengerek, kagylót vetnek partra;
gyöngyeik lapít'nak magukra maradva -
csöndes rabságuknak drága kincsét őrzik
...s eközben az Élet fakad, ősztől őszig.

Lambrozett Éva

Hiányzol

A házban rólad beszél az ágy, az asztal,

a csüggedt ajtó mellett árválkodó szék,

s a kristálykacajú pohár úgy magasztal,

hogy száján őrzi még ajkad erezetét.

De rólad csacsog most a boldog öntudat,

te, csak a képzeletnek engedő anyag,

s míg szívem epedőn tegnapok közt kutat,

behunyom a szemem, hogy végre lássalak.

 

VÖRÖS LILIOM

Hol talál ránk a boldogság?

Hol talál ránk a boldogság,

hűs vizű patakok mentén,

lombos erdők árnyainál,

zúgó tenger habjai közt,

magas hegyek dombjainál,

szerelem ölelésében,

csillogó szemek tükrében,

boldog lenni karjaid közt,

bárhol vagyunk, a szerelem

ránk talál, nem hagy el soha,

boldogok leszünk örökre,

ha nem hagy el hit és remény.

Fodor Miklós (hifimiki)

2015. 08. 22.

Elszállnak az évek

  Látod-látod, fiam elszálltak az évek,
gesztenyeszínhajam, csupa-csupa dér lett.
Szemem csillogása sem ugyanaz a régi,
csak a könny az, mely ragyogóvá fényli.

Elfáradtam utamon, nehéz volt a terhem,
hisz a legnehezebb fájdalmat is egekig emeltem,
hogy azt könnyednek lásd, könnyednek érezd,
ne legyen a te szemed is könnycseppektől fényes.

De most már bárhogy akarom, nem titkolhatom,
hogy átrobogott vonatom életutamon,
s oly közel van már hozzám az a végső állomás,
ahonnan ez a vonat nem indul tovább.

Látom fiam, már én is látom az élet-út végét,
s azt is látom, hogy lassan elfogy a fáradó lépés,
csak a szívem hajt még, csak azt hajt előre,
hogy őrködhessek feletted, mint annak előtte.

Mert amiért élni vágytam, te voltál nekem,
hisz tőled lett szép az egész életem,
te adtál értelmet minden szónak, versnek,
ami egy emberöltőből általam, kitellett.

Kun Magdolna

https://youtu.be/q1rgM8LPynQ

Megkeresnélek bárhol vagy...

Megkeresnélek bárhol vagy,

fájó lelkem Rád találna,

nem kérdeznék Tőled semmit,

csak légy velem örökké itt,

senki másnál, csak nálam légy,

szabad vagy miként a madár,

vágyó hűségem visszavár,

ne menekülj el soha már.

Fodor Miklós (hifimiki)

2015. 08. 21.

Ázva-fázva

                    Sárgul a piros nyár, derűje ezüstös,
                    a hegyek pipálnak, a napfény enyhülős,
                    leszakadnak felhők, fázik az öreg hold,

                    arcomon eső-  és sós cseppek gyöngye foly’;

                    hirtelen sejtelem járja át a lelkem,

                    búsédes gondolat fénye vibrál bennem:

                    ha Te áznál-fáznál, rongyos volna lelked,

                    talán megkeresnél, hozzám vágyna kedved! 


                                         Filo-csibi

Az álmok rám várnak

                                                                             

                                                                            

     Az álmok rám várnak,
       csak tudnám meddig várjak?
       Meddig él a hit,
       meddig a szeretet,
       meddig a remény,
       elpusztul mint a levél,
       mint az utolsó csepp az életből,
       az utolsó könnycsepp a szememből,
       az utolsó mosoly az arcomról.
       Meddig álom az álom,
       míg el nem fogy a nyár,
       míg él egy szál virág,
       míg nem jön az ősz,
       míg újra jön a tavasz a tél után.
       Még várok még újra éled,
       mint a főnix a pusztító tűz után,
       míg a csillagok rám nem zuhannak,
       míg ki nem alszik a Nap...

              
                Fodor Miklós (hifimiki)

MAYWOOD - FRIDAY NIGHT

Szerelmes együttlétünk

Szerelmes együttlétünk

pillanatnyi gyönyöre

elrepül, mint pillangó,

kétségek közt vergődve,

magányosan, egyedül.

Vár az élet öröme,

százezernyi csodája,

de már nem hiszünk benne,

lesz még új tavasz és nyár,

vagy elmúlás ősze vár?

Fodor Miklós (hifimiki)

Fátyolhullás

                                  

Az a sok ölelés, mit nem öleltünk el...
és azok a csókok, mik ajkon maradtak, -
a szavak, a bókok, mind belénk-apadnak,
ha zsugorin bánunk önnön érzésünkkel.

Bent ringatjuk mélyen, leplezve cipeljük,
szűk lélek-markunkkal kívülre nem adunk; -
és ha másunk nincs is, ez egyetlen javunk,
még akkor sem adunk; telve daccal fejünk,

kitartunk ellenünk. Szívünkben dúl a harc,
hisz Ő mást szeretne. Nagyságot mutatni, -
érzékenységet, mely sosem álszent, talmi...
szellemtűz-lobogást; lengjen vörös, narancs

és türkiz, meg sárga; perzselje át Napunk,
(az a belső Napunk) vastag bőrünk héját, -
cserzett arcunk pírját...s elérhesse célját:
...leplek nélkül vállaljuk azt, akik vagyunk.

 

               Lambrozett Éva