Nagyon fáj...

Szépen elúsztak, mindig a vágyban
ha nem akarták, sehogy se' volt.
Fel nem ocsúdva daccal és lázzal
tenyereikben tüzet csiholt...
Lehelj be engem szerelmed lángján
izzon és forrjon vér ha szalad!
Életnek járjon, minden új percben
kicsordulásig az akarat.
Bennem és benned viruljon nyárral
ezerszilánkosan szerelem
Szikráit szórja fel az egekbe
csillag a szemed, ha itt vagy velem
Töltsed  az estét, az éjszakát is,
reggel a hajnal majd fénybe borul,
lehetnénk egy pár, mert csak a Nap jár
fenn a nagy égen ártatlanul...

Lehet, hogy most nagyon fáj,
ma még bizony nagyon fáj,
az időnk is velünk jár.
Akkor szólj, ha megunnál,
lélek sír, mert nagyon fáj...

 

barnaby

Csak emlék lehet?

Szavaink helyett

az érzések beszélnek,

könnyes szemekkel

Csak emlék lehet,

mi közöttünk történik.

soha sem múló?

Még el sem hisszük,

hogy egyszer elválunk majd ,

nem leszünk együtt?

Még ragyog a Nap,

szívünk hevesen dobban,

még egy pillanat

Elillan végleg,

odaát találkozunk,

ott majd örökre!

hifimiki

Én leszek

Én leszek neked,

ki tiszta szívből  szeret,

lelkedben élek

Én leszek neked,

ki vágyaid megéli,

s örökre szeret

Én leszek neked,

ki elfújja magányod,

s boldoggá tehet

Én leszek neked,

kit a sors adott nekem,

minden percedre!

 

Én leszek neked,

ki földre hoz kék eget ,

szeretlek Téged!

 

hifimiki

Csöndet szomjazva

Ma felmásztam a világ tetejére,

s amíg ott ültem egy fa korhadt erén,

ringatóztam lágyan a Nap melegén.

Rábíztam magam sorsom tenyerére.

Elült a zaj. Az ég kékje vett körül,

és mindenfelől rózsaillat áradt,

a boldogságtól szemem könnybe lábadt.

Ott fenn Isten is az emberrel örül.

VÖRÖS LILIOM

Nem lehet szívem

 

Űz hozzád a vágy,

és hajt a szerelem,

de falat emel közénk

a „nem lehet szívem”

mert bármily tisztán érzünk,

és bárhogy szeretünk,

bilincseket csókokkal

szét nem törhetünk,

hisz annak a bilincsnek,

oly erős a zárja,

mint egymásnak tett

hűség-eskünk

oldhatatlansága..

Kun Magdolna

Boldog perceim...

Boldog perceim

pillanatokká omlik szét,

mint pitypang szirma a szélben,

nem lelem, elveszett végleg?

Vagy még sem, vár rám az Élet,

fénylő Nappal, csillagokkal,

a természet szépségével.

De érzem itt él bennem a szerelem,

erre vágyom szűntelen!

hifimiki

Én itt zokogok, te ott sírsz...

Én itt zokogok,

te ott sírsz reménytelenül,

mindenkitől távol,

látom könnyes szemed,

vigaszt nyújtok neked,

gyászol lelked és szíved.

csak maradj meg nekem.

Eltűnnek a felhők, eltűnik a bánat,

én ugyanúgy imádlak, mint régen,

édes csended rejtekében,

csak ölelj át szorosan,

hajtsd szívemre szíved,

nézz szemembe, tisztán, szelíden,

s újra érzed szerelmem.

Mindegy, nappal van vagy éjjel,

hűséges szíved

lángol az enyémmel.

Feledjük a bús éveket,

mindig csak veled leszek,

csak érted élek,

te vagy s leszel mindenem!

hifimiki

Szerelmed éget

Szerelmed éget,

mint tűző Nap az égen,

szeretlek Téged!

hifimiki

Én itt, te ott

Én itt sírok, te ott,

mert a múlt, oly éket vágott közénk,

hogy a jelen elvérzett minden

megálmodott reményt.

Boldogtalan vagy, mert hiányzik

szívedből egy kiszakított darab,

ami a sors kíméletlenségétől

ízekre szakadt.

S én bárhogy próbálom egymáshoz illeszteni

azokat a széthullt részeket,

sehogy sem áll össze a régi alakzat,

az a nagy egész,

mely egykor átdobogta bennem

az érzésfalakat.

Kitörölni múltad már sohasem fogod,

így marad kettőnk között

ez a könnyes állapot,

mely roncsolja a lelket, fájdítja a szívet,

s kiöli belőlünk azt a sok-sok érzelmet,

ami az évek sokaságából

egy életre kitellett.

Kun Magdolna

Ég veled

Ég veled mondanám,

ha remegő ajkam szóra bírhatnám,

de látod hiába az akarat

s a konok elszántság,

nem hatja meg ajkamnak

önmakacsságát.

Mert az ember ajka tudja,

a búcsúzás kimondott szavai

sokkal-sokkal fájóbbak,

mint maga a halál,

hisz szívünkben

egy életen át visszhangoznak

búcsúszavaink,

míg a halál fojtó szorítása,

csak egy pillanatig fáj

Kun Magdolna