Mindig velem vagy

Mindig velem vagy

Arcod szemed velem van

Minden percemben!

hifimiki

Mit tegyek ÉRTED

Mit tegyek ÉRTED

lehozzam az Esthajnalt

lábadhoz rakjam

Hogy világítson

éjjel sötétben NEKED

ha nem ragyog Hold

Vagy elég a tűz

mi bennem izzón lángol

szelíden ölel?

hifimiki

Mondd, meddig?

Mondd

meddig várjam szerelmed

míg csitul a szívfájdalom

Meddig ejtsek könnyet

míg két kezed elérem

Meddig tomboljon hiányod

míg elérem szép ajkad

Meddig sírjon a lélek

míg HOZZÁD elérek

Meddig keressem

smaragdzöld szemed

Meddig Istenem meddig

míg véget nem ér az élet?

hifimiki

Mondd?

Száguld az idő

Száguld az idő

én is rohanok VELED

ugye jössz velem?

hifimiki

Az Élet álom

Az Élet álom

Színnel fénnyel reménnyel

Hittel Istennel!

hifimiki

Hogyan élhetnék

 

Hogyan élhetnék

Szemeid szíved nélkül

Álmaid nélkül?

hifimiki

Emlékül

A szív ajándékának

nincsen rozsdafoltja,

mert azt a lélek

gyémánttá csiszolja,

hogy az idő szürke árnya

ne maradjon rajta,

ha egyszer mégis

porba lenne

dobva.

Tudom,

odaátra nem vihetjük át

a szív ajándékát,

de sokszínű szépségét

halhatatlan lelkünk majd

úgy őrzi tovább,

mintha velünk birtokolná

az öröklét jogát

Kun Magdolna 

 

Csak jussak el oda

Oly jó volna egyszer elhagyni mindent,

hulljon le rólam, akár egy gyűrt palást

az olcsó jelen, a rémült hallgatás.

A sors fölött állni egy hegygerincen,

akárcsak egy büszke, égbe szúrt torony.

Ölembe hullna minden nyári reggel,

s úgy játszanék az ébredő szelekkel,

mint Ilka-patak a homokzátonyon.

Tudom... tudom, a hegycsúcs virágtalan,

de ott a magosban nincs kórság, nyomor,

nem sajognék látván, mily sok könny omol.

A fellegek fölött szűzi, ártatlan

a nagy titok, mely innen láthatatlan.

Aki odajut, reszket örömében,

és ott ragad az álom bűvkörében.

Én ott élném le, ami még hátra van.

VÖRÖS LILIOM

Csendes zokogás

Magadban sirass el mindent, ami fáj,

hisz úgy sem látja más, milyen mélyre ás

lelked mélyében a csendes zokogás.

Csak némán hullasd könnyed, ne ejts hangokat,

kik sértéssel bírnak, ne sajnáljanak,

mert a sajnálat úgy sem  ad, oly erős vigaszt,

hogy feledtesse veled a megbántásokat.

Ne mutasd szívednek gyengeségeit,

mert azt törik meg mindig, ki sosem vétkezik,

s csak azon tud átgázolni az egész nagyvilág,

ki alázattal védi a maga igazát.

Kun Magdolna