Szememben ott ül a magány...

Szememben ott ül a magány

fénye is elfakult már

egyedül csak Téged vár

Jer hozzám add vissza látásom

mindig csak Rád vágyom

hegyek völgyek közt

csak Téged látlak

bármily messze vagy

szemed tükrén áttör a fény

kékké válik a fekete ég

csillagok ragyognak

Érted sóhajt a vágy

Érted él a virág

Érted süt a Nap

Érted ragyog a csillag

Érted súg a szó

az alig hallható

lelkembe hatoló

örökké ragyogó...

hifimiki

Egyedül hulljak

 

Óvni vágytalak. Hisz én megszoktam

az élet darócának fájó égését,

ezerszer láttam álmomat a porban,

százszor szenvedtem szívem tévedését.

De Rád vigyáztam. Angyalként. Sőt, jobban.

Ha közeledett feléd egy gyilkos sorshullám,

az ős-vizek démonait bőszen visszafogtam,

forgó örvényüket magam felé húzván.

De látod? Önmagamtól megóvni nem tudlak.

Kínom malomköve Téged is megőröl.

Engedd el a kezem, hogy egyedül hulljak

szakadékom éles sziklapereméről.

VÖRÖS LILIOM

A szél...

A szél az egyik ajtót becsukja

a másikat kinyitja

Az egyik szíved kapuját bezárja

a másikat kitárja

Lelkünkön is így hatol át

a szerelem vihara becsapja az egyiket

s a másikon kitárul

a szerelem csodája

Viharok közt élünk s halunk

Meg kell választanunk

szívünk párját

minden viharon át!

hifimiki

Égi édenben

Égi édenben
csillagporos perceket
vigyáz az idő

 Kun Magdolna

Isteni éden

 

„Isteni éden

gyöngyszem az éjben,

szerelemmáglya tüze emészt,

szerelem lángjaiba elégsz,”

mert ha izzásig feszít a vágy,

a lobogásnak nem szab határt

sem föld, sem ég.

Kun Magdolna

A szerelem mindig fáj

A szerelem mindig fáj,

a szerelem lelket váj,

a szerelem tévedés,

sebet szakít, szívet tép,

álmokat lop, életet vesz,

érzéseket semmissé tesz.

Mosolyt kér, könnyet ad,

imád, vétkez, megtagad.

A szerelem mindig

bűntudattal vértez,

de szerelem nélkül

nem élet az

élet

Kun Magdolna

Arcodat látom

 

Arcodon látom a jóságot

a szépséget

Tekintetedben az érzést

mely mindig Benned ég

Mosolyodban a csodát

mely vár reám

A képen átüt

szívdobbanásod

máris szebbnek látom

a világot kettőnk világát

Minden fájdalom könnyebb

ha Rád nézek

Felszárítod könnyeim

melyek csak Érted folynak... 

 

 hifimiki

 

 

Akik szerettek...

Akik szerettek elmentek,
akik maradtak, eldobtak.
Már csak lézengünk árván,
ebben az idegen világban,
amiben nem lettünk egyebek,
mint eleven halottak.

Kun Magdolna

Ne félj!

 

Míg érzem csuklódon

a lazuló szorítókötést

vállad s derekad átfogom

Ne félj

szíveddel együtt védelek

ne rémítsen a szakadék mélye

mert erősen fogom kezed

testemmel óvlak

védelek!

hifimiki