Rendszeres olvasók

2012. szeptember 19., szerda

Oly rég oly tiszta...


  Oly  rég oly tiszta
ahol Te vagy ott az otthonom
hol átölel két karod
szemed rám ragyog
csak ott vagyok boldog
minden mögöttem vanTe
 vagy a jövőm s a jelenem
mindenki elhagyott
csak TE vagy nekem
elképzelt világomban
csak TE létezel
TE vagy a mindenem
TE vagy az életem!
 
hifimiki

Hervadás

 
Hervadásunkban,
egymás után hullunk el,
mint a levelek

Kun Magdolna

2012. szeptember 18., kedd

Míg érzem...

 
Míg érzem szemed tüzét
ajkad édes mézét
mosolyod ragyogását
örömkönnyeid cseppjeit
tenyerünk közt a villámokat
a gyönyör mámorát
Míg érzem hogy
velem együtt lépsz
hogy nem hagysz el
míg testünkön a vágy tüzel
mely örök emléket éget belénk
Míg szívemben
a Te szíved is dobog
addig leszünk boldogok!

hifimiki

Árnyékban

Csak árnyék vagy ott,
ahol gyűrű a hűség
fogva tartója

Kun Magdolna

Míg álmaink vannak...

Míg álmaink vannak
legyőzzük az akadályokat
nekünk mindig nyílnak a rózsák
nekünk mindig kék az ég
hisz várjuk a napkeltét
s este mikor eltűnik a nap
ránk vár a csillagos éjszaka
míg hitünk vezet az úton
míg egymástól
soha el nem válunk
míg hisszük a szerelem igazát
addig minden a miénk
égen és földön
szívünkben az örök nyár tombol
nem lesz soha tél!

hifimiki

2012. szeptember 17., hétfő

Álmodlak...

 
Itt állsz előttem
az álmok nem hazudnak
ébren is várnak!

hifimiki
 

Ébredés...


Szerelem tengerében fürdetem a lelkem,
ha átölel két karod, és rám borul a tested!
Távolban szárnybontón, halk furulyát hallok...,
és vágyat ébreszt bennem sóhajsuttogásod.
Álmaiból e vágy apró cseppekben ébred,
szivárványhajódon ringatózunk égve...
Gitárpengés pezsdít, lágyan becézgetve,
forró csókod hevít, ajkam követelve!
Egyszerre zuhan ránk a menny hófehér leple,
s együtt szállunk alá a pokol emésztő tüzébe.
Miként elhal a csobbanás a vízesés végén,
úgy csitulsz bennem Te - A dübörgő szenvedély.

Zene lopódzott csöndes magányomba...
...régóta várt hangok ringatnak álomba.

Lőrinczi L. Anna

2012. szeptember 16., vasárnap

Ne félj kimondani

Egyetlen nap se múljon el anélkül,
hogy ne mondd –szeretlek-,
mert minél többször tudatod ezt
azzal, akit szeretsz,
 annál nagyobb erőséggel bír
az érzés is benned.

Kun Magdolna

Nincs másom...

Nincs másom kívüled -
ócska, tépett, foltozott álmodás
talpam alatt "százezer út" göröngye,
mégis mind visszavezet hozzád.
Nyárból őszbe is csak feléd,
s ha befurakszik kabátom alá a tél,
szívnek melege, mondd, leszel-e...
s leszek-e még...

Mardi Miriam
 

2012. szeptember 15., szombat

Álmodlak

 
Az est elpihen hunyt pilláimon.
Fájó, fázó, beteg ez a fény,
kutak mélyéről hideg tükröt von
kék falainkra a hazajáró remény.

S míg nézem lomha járását-kelését,
valami elcsal e fonnyadt világból.
Megtalálja lelkemnek azt az apró rését,
hol beszivároghat végre némi mámor.

Álmodlak. Nézd, hogy áthat az öröm,
e forró láztól egész bensőm remeg,
tépjen hát szét mind a tíz köröm,
mint cikázó, villámos orkán az eget.

Szeress! Látod, elevenre vált
kezed nyomában az élet, az álom.
Magam mögött hagyom porszürke hamvát,
míg Te vagy az élő, szép valóságom.

VÖRÖS LILIOM