Hallod-e, hogy
hívlak
Zene: Bányai
Aladár
Szöveg: Marczali
Frigyes
Hallod-e, hogy hívlak
csendes éjszakákon,
amikor a holdfény elpihen a tájon...
Elér-e a sóhaj álmok szárnyán hozzád,
mikor a virágok illatukat ontják,
láthatatlan kezek simogatják orcád.
Hallod-e, hogy hívlak kérő szóval téged,
megdobban-e szíved, hiányzom-e néked?
/:Érzed-e, hogy álmunk már nem válhat köddé,
el nem válhatunk mi soha-soha többé,
csókunk, majd az első, összetart örökké.:/
amikor a holdfény elpihen a tájon...
Elér-e a sóhaj álmok szárnyán hozzád,
mikor a virágok illatukat ontják,
láthatatlan kezek simogatják orcád.
Hallod-e, hogy hívlak kérő szóval téged,
megdobban-e szíved, hiányzom-e néked?
/:Érzed-e, hogy álmunk már nem válhat köddé,
el nem válhatunk mi soha-soha többé,
csókunk, majd az első, összetart örökké.:/
/:Érzed-e, hogy álmunk már nem válhat köddé,
VálaszTörlésel nem válhatunk mi soha-soha többé,
csókunk, majd az első, összetart örökké.:/
A legcsodálatosabb mondat, amit valaha mondtál Szerelmem!!!!!!!