Derengő hajnal

A gúzsba kötő lelki kétségek
hunyorognak, mint rezgő éjfények;
szemük a lidérc sötéthez szokott,
olyanok, mint rács mögött a fogoly.

Sietve tűnik az éj homálya,
az ébredésnek helyét kínálja;
Hold és csillagok is mind elbújnak,
ha pirkadat hegyormán felbukkan.

A hajnal színe örömtől fénylik,
járja a lélek hideg mezsgyéit;
piros bársonyát teríti a Nap,
sugárözönnel kergeti a bajt:
reménytől kéklik a derengő ég,
elhagyja lelket a dermesztő éj.