A magány útján rohanok Feléd,
egyszer csak eltűnik a messzeség,
ott állsz előttem, szemed rám ragyog,
fényesebben, mint a csillagok;
elmondom ezerszer, hogy szeretlek,
véget értek már a bánat-évek,
átölellek lágyan szelíden,
enyém vagy már örökre Kedvesem!
Fodor Miklós (hifimiki)
Minden művészet: irodalom, festészet, zene stb. él a képzelet eszközével, sőt enélkül nincs is igazi műalkotás.
VálaszTörlésJómagam is minden szerelmes versemet elképzelt személyről, személyhez írom.
Lehet, hogy rosszul tippelek, de azt gyanítom, hogy Te ugyanígy fantázia-szülte személyhez, személyről írod nagyon szép verseidet.
Ha tévednék, akkor: mea culpa /bocsánat/
Versed egyébként varázslatos romantika. Gratulálok.
Szívvel: Ilike