Farkas Ilona: Szerelem
istene
Hány
színkavalkád, mit ecsetel
szerelem:
hogyha gyúl, aranyszín - hanyatlik, színtelen,
ahol tűzben ragyog, ott máglya a heve,
fájó a gyötrelme, mennyei gyönyöre.
Kismadár a párját hívja szép dalával,
vágyón csicsereg az édesebb hangjával,
dúslombu ágak közt várja fészkük ágya;
hallik a szerelmes csőrük csattogása.
Ágon a kis levél hajlong jobbra-balra,
bármerről fújó szél lelkét marcangolja,
de büszkén ellenáll, míg egy délceg szellő
elrabolja szívét, nászútjuk a felhő.
Szerelem istene, istenek közt legszebb,
mézzel telt kelyhedből élőknek örvendezz!
Hogyha csak árnyának a rojtját érintem,
szerelem
istennek hálámat rebegem!
Filo-csibi
2016. március 6.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése