Ha vágyaid...

Ha vágyaid a szívedig érnek,

dobbanása felgyorsul, s azt hiszed,

nem bírod tovább a távolságot,

elrohannál, hogy ott légy nálam,

átölelném szerelmed,  Hozzád lépnék

s nem mozdulnék mellőled,

míg be nem teljesül vágyunk,

s hogy soha, soha el nem válunk,

csak szeretjük egymást örökre.

s ha véget érne a gyönyör perce,

csodálnám szemed ragyogását,

s vágynánk újra együttlétünket,

örömkönnyeid lecsókolnám,

s áldanám az Istent, hogy enyém vagy,

most és mindörökre,  végleg!

Fodor Miklós (hifimiki)

Szólok a Napnak: ragyogj ránk...

Szólok a Napnak: ragyogj  ránk s Szerelmemre,

tüntesd el a felhőt és ködöt az égről,

hagy lássam Szerelmem gyönyörű arcodat,

hadd érezzem szívdobbanásod ütemét,

daloljon a szél csodálatos dallamot,

hagy érezzem ritmusát a messzeségen át,

míg testünk újra egymásra talál boldogan,

egymásba fonódva gyengéden, szerelmesen!

Fodor Miklós (hifimiki)

Farkas Ilona: DÓMOK KERESZTJE

Dómok keresztje

 

Liliom köntös, vagy feslett rózsa,
mi szemtől zárja és féltőn óvja
parányi létem hatalmas lelkét,
tenger-gyöngy titkát, dómok keresztjét!

Dómok keresztje – életem éke,
átkozott világ átok-fedése;
erosz-virágnak mézédes kelyhe,
illata árad -- gyönyöröm telve.

Gyönyöröm telve – míg lét alkonyán
az aranykövek színe halovány,
fakulnak fények, habognak habok;
  a tengermélyben illannak bajok.

Illannak bajok, gyöngyöznek habok,
sír a hegedű, vágyók a dalok,
  szerelem lángja tobzódik benne;

ékfénye csillog -- de titka rejtve!

Filo-csibi

2016. március 2o.

 

Égen, földön kerestelek

Égen, földön kerestelek,

Rád találtam, szerethetlek,

öröm, vágyak velünk élnek,

nem hagynak el soha minket,

nem zavarhat többé bánat,

egy az utunk, együtt járjuk!

Fodor Miklós (hifimiki)

Uram, Teremtőm...

Uram, Teremtőm adj hitet,

boldogságot szerelmünkben,

békességet a szívünkben,

szemed fényét a szememben,

égő vágyat a testünkben,

lelked nyugalmát őrizd meg,

csókod mézízét a számban!

Fodor Miklós (hifimiki)

Farkas Ilona: VÁGYAIM

Farkas Ilona:  Vágyaim

  

Vágyaim, sólyom szárnyú vágyaim,

várjatok meg, nem bírják lábaim,

szárnyaltok a magas mindenségben,

sóvárgok távol, hiú reményben.

Veletek mennék én, el messzire,

földöntúli vágy zöld szigetére,

lenne ott vígság, lágy muzsikaszó,

csak mámorító, csak boldogító.

Az összes vágyam víg táncot járna,

angyaloknak szólna harsonája,

megfoghatnám végre a kezetek,

akikért most csak vágyva epedek.

Vágyaim nem repülhetnek égig,

megvakulnak, ha a Napot érik,

Ikarosz is közel ment a Naphoz,

olvadt szárnnyal zuhant a habokhoz.

Egy bölcs gondolat vonz hatalmába,

nem fontos a vágynak sólyomszárnya,

földön járjon és velem sétáljon,

talán így lesz, még lesz boldogságom.

Filo-csibi

2016. március 18.

Minden percben Téged várlak,

átvirrasztok éjszakákat,

nappal, éjjel, reggel, délben,

napsütésben, csillagfényben,

forróságban, hideg télben,

zokogva és dideregve,

csókjaidba feledkezve,

mindörökké, mindörökre!

Fodor Miklós (hifimiki)

Minden percben...

Minden percben Téged várlak,

átvirrasztok éjszakákat,

nappal, éjjel, reggel, délben,

napsütésben, csillagfényben,

forróságban, hideg télben,

zokogva és dideregve,

csókjaidba feledkezve,

mindörökké, mindörökre!

Fodor Miklós (hifimiki)

Sodródunk, sodródunk...

Sodródunk, sodródunk egymáshoz,

míg elér a tavasz lelkünkhöz,

a boldogság csókja testünkhöz ér,

nem adnám az érzést semmiért,

mámor-szirom utolér minket,

ez lesz a kezdet, s ez lesz a végzet!

Fodor Miklós (hifimiki)

Farkas Ilona : SODRÓDÁS

Farkas Ilona:  Sodródás

A kelő napsugár – a hanyatló égfény,

tavasz zendülése – ősz hervadása;

szakadatlan folyó és sodródó lét-kép:

nagy varázsló kezének alkotása!

Lélek is sodródik érzés és érzés közt,

bolyong minduntalan – hangulat dallán,
mígnem a rózsák és a szúró tüskék közt

a boldogság csókját érzi az ajkán!

Sodró idő lassul – folyama araszol,

napalkony aranya csillog az ágról;

a rózsa-királynő – szerelem-nagyasszony
mámor-szirmot hint a gyönyör-virágról!

Filo-csibi

                                                        2016. március 16.