Várj rám, ahol jártunk – a Gondolat
táján,
Ábrándok útjain, az Álmok sétányán; Érzelem tengerén vitorlát bontottunk, jártuk a Világot -- boldogan hajóztunk!
Várjál, hol csapkodott villám és
zivatar,
ám hittük: szerelmünk gyönyöre betakar,
szépséges szivárvány értette szívünket,
szalaggal kötözte a komor felhőket!
Várj reám – ott leszek csillagos ég
alatt,
forró napsütésben és árnyas fák alatt;
kövesd a szívedet – mutatja az irányt:
míg engem szeretsz – megtalálsz – bárhol is jársz!