Elizabeth Barrett-Browning angol (1806-1861) :RÁD GONDOLOK /Fordította: Kardos László/

Rád gondolok! - Úgy indázlak körül
gondolattal, mint vadszőlő a fát:
nagy levelek, s a szem semmit se lát
a zöldön túl, amely a törzsre ül.
De értsd meg, pálmám: vágyam nem hevül
gondolatért - a szebb valót magát
kívánom: Téged! Jössze-, jössze-hát
hozzám, de tüstént?! Mezítelenül
álljon derekad, s minden ágadat
zúgasd, erős fa, s lombos köteled
szaggasd el s dobd a földre, mert e vad
örömben: - látlak, hallak s új leget
kortyol tüdőm friss árnyékod alatt! -
nem gondolok Rád - itt vagyok veled.

 

MI A BŰN?

MI A BŰN?

A Nap kelő fénye festi be a tájat,
szenvedélynek tüze gyújtja fel a vágyat;
majd a sötét felhők elfogják a Napot,

szerelemre jégszív önti a haragot!

Bár mámornak íze édesen keserű,
a lélekben mégis – ez éltető nedű;

Teremtőnek műve – Ő ezt így akarta,
mennyei alkotás – áldás legyen rajta!

Kinek lelke rideg – tűzzel-vassal irtja,
ellenszegül annak, ki világot bírja;

vétek bélyegével sújtja a szerelmet,

Teremtőm – őneki ne adjál kegyelmet!

Filo-csibi

2016. 01. 18.

 

Boldogságunk fénye...

Boldogságunk fénye felragyog,

mint tündöklő éjben a csillagok,

hűséges szívünk egy ritmusra ver,

ez, amit nem felejtünk soha el,

dobbanását egyedül én hallom,

bennem dalol mindig, mert akarom,

Te vagy a minden, Te vagy az élet,

Nélküled nem vagyok, nem élek!

Fodor Miklós (hifimiki)

Juhász Gyula (1883 – 1937): SZERELEM ?

 

Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,
Elrévedezni némely szavadon,
Mint alkonyég felhőjén, mely ragyog
És rajta túl derengő csillagok.

Én nem tudom, mi ez, de édes ez,
Egy pillantásod hogyha megkeres,
Mint napsugár ha villan a tetőn,
Holott borongón már az este jön.

Én nem tudom, mi ez, de érezem,
Hogy megszépült megint az életem,
Szavaid selyme szíven simogat,
Mint márciusi szél a sírokat!

Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,
Fájása édes, hadd fájjon, hagyom.
Ha balgaság, ha tévedés, legyen,
Ha szerelem, bocsásd ezt meg nekem!

 

Úgy szeretnék Veled élni...

Úgy szeretnék Veled élni,

két karodba megpihenni,

szerelmedben elmerülni,

édes csókod mézét inni,

szép szemednek ragyogását,

éjjel nappal, mindig látni!

Fodor Miklós (hifimiki)

Ismeretlen szerző: HA TEHETNÉM

Szemed fényében nézném magam,
mosolyoddal búmat feledném,
elállna lélegzetem, szavam
karodba bújnék, ha tehetném.

Gondodat elvinném örökre,
mindent, mi rossz, mélyre temetném,
táncolnánk szédülten, pörögve,
mint a forgószél, ha tehetném.

Testem, s lelkem kinyitnám Neked,
a megváltást nálad keresném,
sóhajtva suttognám a neved,
lágyan csókolva, ha tehetném "

Szavaid...

Szavaid mindig megnyugtatnak Te Drága,

mindig várlak szerelemmel újra vissza,

álmaink lángolnak, egymásba fonódnak,

reménnyel  teli várhatjuk a holnapot,

kiűzünk a szívünkből minden bánatot,

álmainkat semmi nem árnyékolja be!

Fodor Miklós (hifimiki)

Nagyon szeretlek...

Nagyon szeretlek,

gondolatban Veled leszek,

éjszakámat boldoggá teszed,

hadd öleljelek meg,

hadd nézzek szép szemedbe

szívem forró melegével.

 

Fodor Miklós (hifimiki)

Szeretsz-e?

  

Szavak közt kutatok, keresek – kereslek,

igenek és nemek – kételyek, keservek;

szórod a szirmokat széles e világba,

nem tudom,  hol vagyok – nálad a virágba’?

Szerelem éhsége – tudom, hogy elepeszt,

űzi a vágyadat – fogva tart, nem ereszt;

hallom  a szívednek hangos lüktetését,

türelme  fogyását, fájó szenvedését.

Kalitkán kinézek – pillantásom óhaj,

szellőtől  üzenek – suttogásom sóhaj.

Csendesség honol most, falevél se rezdül;

a lelkem megpendül -  üzeneted csendül?

Filo-csibi

                                                         2016-01-15                               

Kis karéj a Hold...

 

Kis karéj a Hold, de úgy ragyog, mint szemed,

tiszta fénnyel, csillogón, hozzám oly közel,

csillagok karéjozzák, vele ragyognak,

felhő sem állja útjukat, így várlak Téged,

már itt is vagy, nevetsz rám minden éjszakán.

Együtt vagyunk, lelkünk összeforr boldogan,

együtt ébredünk tündöklő napsütésre,

új, friss erő lobban bennünk, szerethetünk,

bűntelenül, tisztán, Isten védelmében,

örökké, visszavonhatatlanul, szépen!

Fodor Miklós (hifimiki)