Tóth Árpád (1886-1928): HARANGVIRÁG

Harangvirág, harangozz, hallgatom.
Szeretnék boldog lenni egyszer.
Boldog lenni, nagyon, nagyon.
És nem leszek, ha nem igyekszel.

Most süt a nap, kék csoda vagy,
Harangvirág, illat s zene a kelyhed,
Ha van, őrjítő titkodat,
Most fúdd rám, reszkesd el, most énekeljed.

Jaj neked, ha most legurul a nap
És kék szépséged áhitata lusta,
Meg nem rezzenti holt szirmaidat
Többé az Isten semmi angelussa.

Fagyott virág, majd állasz a tetőn
Az özvegy erdő barna bánatában
A hideg felhők alatt reszketőn,
Sírnál, de hangod nem talál utánam.

 

Ugye itt vagy már...

Megmozgatnék eget, földet,

csak érezném dobbanó szívverésed,

nem történhet semmi velem Nélküled,

még nem vagy itt énmellettem Szerelmem,

Ugye itt vagy már, szívem hangosabban ver,

ugye nem hagysz egyedül egy percre sem,

ugye ide bújnál hozzám, szelíden, lágyan,

csak csókod érezném a félhomályban,

nagyon szeretlek, ezt el ne feledd sosem,

minden érzés és szó Hozzád szól Szerelmem,

szemed ragyog, mosolyog, kerüli bánat,

önfeledten mindig örüljünk egymásnak!

Fodor Miklós (hifimiki)

Szerelem – Boldogság

Szerelem

Féktelenül vidám – majd záporoz könnye,
nyugtalan, szertelen – pillangó a ködbe’;
rőtarany fellegek – mennydörgő kék egek,
habokon hánykódó tündöklő képzetek!

Kételyek emésztik – árny a bizonysága,
csodák fénye bújik szeme két sarkába;
szúró tövis rózsán – méze édes méreg,
repdeső gyönyöre a megsebzett lélek!

Boldogság:

Mikor harmat éri – kivirul a rózsa,
ölelő nászukból lesz a boldog óra;
nem fáj a szerelem, párját ha megleli,
a nappal fényözön – éj meg csillag-teli!

Nyár virul télen is – gyönyör-lakta Éden,
boldogság madara repdes fenn az égen;
a szerelem dele átragyog két lelket,
kik egymást szeretik – együtt a szerelmet!

Filo-csibi

2016-01-10

Johann Wolfgang Goethe: A kedves közelléte / VERS / Szabó Lőrinc ford.

https://youtu.be/T2mo-8sPmW4

Johann Wolfgang Goethe német (1749-1832): RÁD GONDOLOK /Fordította: Rácz Olivér/

Rád gondolok, ha alkony tüze vérzik
a tengeren,
Rád gondolok, ha hold ezüstje fénylik
a csermelyen.

Arcod látom, ha szél kavarja messze
Az út porát,
vagy késő vándor ballag mélán este
fahídon át.

Hangod hallom, ha hullám mossa lágyan
a szirteket,
s léptem neszét hallgatja hűs magányban
a kis berek.

Veled vagyok. Még akkor is, ha lépted
távolba vitt.
Lement a nap. Gyúlnak a csillagfények.
Mért nem vagy itt?

 

Johann Wolfgang Goethe: A kedves közelléte / VERS / Szabó Lőrinc ford.

Francesco Petrarca olasz( 1304 – 1374 ): HA NEM SZERELMET / fordította: Sárközi György /

Ha nem szerelmet, akkor hát mit érzek?
És ha szerelem ez, minő, miféle?
Ha jó, miért van oly halálos éle?
Ha rossz, e gyötrelem miért oly édes?

Miért sirok-rivok, önként ha égek?
S ha kénytelen, mit ér a könnyek éje?
Élő halálnak kéjes szenvedése,
miért ölelsz, ha én egyet nem értek?

S ha egyetértek: nincs ok fájdalomra.
Mély tengeren, kormánytalan bolyongok
egy gyönge bárkán, összevissza szélben.

Tudásom oly kevés, a bűnöm oly sok,
hogy nem tudom magam se, jó mi volna;
fázom hő nyárban, s égek puszta télben.

 

Hiszek...

Arcod bűvöletében,

szavaid gyönyörében,

lelked tisztaságában,

szerelmed igazában,

szemed ragyogásában,

szíved dobbanásában,

csókjaid méz-ízében,

a tavasz eljöttében,

virágok nyílásában,

a fák zöld levelében,

a Nap ragyogásában

a Hold tündöklésében,

hiszek a természetben,

tavaszi újjászületésben.

Hiszek Benned, mint Istenben!

Fodor Miklós (hifimiki)

Úgy látszik...

Úgy látszik mi túl szép nem valósulhat meg?

Nem lehet, hogy szívünk ne találjon egymásra,

a Szerelem igazi csodájára,

bűvöletre, gyönyörre, kéjre, örömkönnyre,

vágyunk sóhajára, boldogságunkra

éppen azért valósul meg, mert oly szép,

beleég szívünkbe, lelkünkbe örökre,

bája újabb és újabb csodákra csábít,

forró ölelésre, édes nevetésre,

csókok özönére, bőröd illatára,

elbűvölő szépséged mennybe repít,

oda, hol sosem jártál, együtt megtaláljuk!

Fodor Miklós (hifimiki)

Te, csakis Te…

Tél-hideg, zúzmara, jeges szél dermeszt meg,
szeretet – úgy kellessz – melengesd lelkemet,
simogasd, becézgesd – suttogd, hogy szereted,
fény gyúljon tüzedtől – izzon a szeretet!

Tekintsen szívembe – olvassa, mit lát ott:
epedést, vágyódást – gyengédség-kívánót.

  A nagy mindenségből – te vagy, ki hiányzol:  
 kedvesem szerelme – mit a szívem gyászol!

Elalélt a szép táj – kóró lett a virág;

fehér hópaplanban didereg a világ;
a tűzrózsa helyett most jégvirág nyílik,
színtelen, szívtelen – a szirma sem díszlik!

Szerelem – vacogok – simulnék arcodhoz,
nélküled megfagyok – öleljél magadhoz;

  szeretnék szeretni gyöngyvirágos réten,
hozz új tavaszt, nyarat – vagy hunyjon ki létem!

Filo-csibi

2016. január 7.